Salamon fia Simonnak a tornya

Pálffy Lajos - 2022. május 25. 6:23

Simontornyát, pontosabban annak várát pedig Salamon fia Simon alországbíró építtette valamikor 1272 és 1277 között. Így tehát éppenséggel beletartozhatott IV. Béla nagy, várépíttető programjába is. Igaz a „második honalapító” 1270-ben, hatalomra éhes fia legnagyobb örömére, jobblétre szenderült.

Salamon fia Simon tehát királyi jóváhagyással egy lakótornyot épített a Sió mocsarába, hogy a követ honnan és hogyan hozatta ide, azt nem lehet tudni. Ez a négyszög alaprajzú, legalább háromszintes torony lett a vár alapja, amit aztán 1324-ben Károly Róbert Henc fia Jánosnak, budai várnagyának adományozott annak tántoríthatatlan hűségéért. Jánostól 1347-ben került aztán a torony az időközben naggyá növő Lackfi családhoz, és éppen Lackfi István erdélyi vajda tulajdonában volt, mikor a nagyurat Zsigmond két gátlástalan támogatója, Cillei Simon és Garai Miklós Körösre csalta, és ott a királyi menlevél ellenére lekaszabolta. Így lett aztán a királyra visszaszálló vár Kanizsai János esztergomi érseké, aki ugyan kétszer is a király ellen szervezkedett, de a későbbiekben német-római császárrá lett uralkodó mégis megbízott benne. (Kanizsai még a konstanzi zsinaton is megjelent ura mellett 1417-ben, aztán egy évvel később, közel 70 évesen visszaadta lelkét a Teremtőjének.)

Kanizsai János pedig az ifjú Ozorai Pipót tette meg Simontornya várnagyának, aki aztán Sárvárért és 1500 forintért cserében meg is szerezte magának az erősséget. Ami özvegye révén aztán Ozorával együtt a Garaiak tulajdonába került, a család kihalása után pedig Mátyás király lett benne az úr. De előbb még 1444-ben Farkas László budai bíró is zálogba vette. Az ő nevéhez fűződnek az első komolyabb építkezések, 400 aranyat költött a vár megerősítésére. Aztán visszavették tőle a Garaiak, Mátyás pedig szeretett feleségének, Beatrixnak adományozta Simontornyát is. 1500-ban kerül aztán a vár Ulászló jóvoltából gergelylaki Buzlay Mózes birtokába, aki jeles diplomata volt. Ő építtette a vár reneszánsz loggiáját, és egyes vélekedések szerint újrarakatta a központi lakótornyot is. Ez az időszak volt Simontornya fénykora, majd Mohács és a török megjelenése elhozta a hanyatlást. A Buzlayak kihalásával I. (Zápolya) János királyunk 1536-ban Pöstyéni Gergely főudvarmesternek adta Simontornyát, természetesen a hozzá tartozó vagy tucat faluval együtt, vitézségéért.

De nem volt hosszú Pöstyéni uram öröme, hiszen Buda eleste után a Duna mellett előrenyomuló, terjeszkedő töröknek nagyon útjában volt a vár. Így 1545 novemberében Mehmed budai pasa el is foglalta, Ozorával együtt. És benne is ült a török (120-170 fős őrséggel) egészen 1686-ig, amikor Bádeni Lajos kanyarodott erre és rövid ostrommal visszavette azt. A birtokot és a várat aztán a Styrum-Limburg família vette meg, néhány évig laktak is benne, majd kastélyuk felépítése után raktárrá alacsonyították. 1704-ben aztán a kurucoké lett, de Heister még ez évben visszafoglalta. Tőle Bottyán János vette el 1705-ben, és tartották is a víg kurucok 1709-ig. Itt raboskodott közben kivégzése előtt Bezerédi brigadéros, aztán 1717-ig a császár katonái ültek benne, majd visszakapták a Styrum-Limburgok. Kihalásuk után az Esterházyaké lett, de voltak itt birtokban a mindig csak a „dúsgazdag” jelzővel illetett Sina bankárok is. Végül 1930-ban a Wimpffen grófoktól a zirci ciszterek vették meg, aztán egy bőrgyár raktáraként is használták.

Helyreállításához végül 1960-ban kezdtek hozzá, így állapotán most már biztos lehetne mit javítani.

Borító: Simontornya falai (Kuny Domokos Múzeum CC BY)