Sírkövén ott az ötágú csillag, nem is lehetne nagyon ott más

Pálffy Lajos - 2022. január 26. 12:15

A fél évszázada halott Uitz Béláról is „jól” kellene írni, tehát minden mellébeszélés nélkül az igazat, azt is, hogy hithű kommunista volt. Ezt a tényt szépíthetnénk, árnyalhatnánk azzal, hogy ifjúságának idején divat volt kommunistának lenni, nagyon sok művészt, értelmiségit megkísértett ez a gondolat.

Az 1887. március 8-án, Temesvár Mehala nevű külvárosában született festő pedig talán predesztinálva is volt arra, hogy kommunista legyen. Sokgyermekes parasztcsaládból indult, de a tehetségét magaviselete miatt nem méltányolták eléggé a középiskolák. Végül lakatos lett, míg bátyja annyira nem jutott, hogy 1907-ben beprotezsálhatta a budapesti Iparművészeti Iskolába, díszítőfestészet szakra. Itt tanulta meg a freskó technikáját, aminek a későbbiekben még jó hasznát vette. És itt barátkozott össze nemes Lampérth Józseffel, akinek művészete nagy hatással volt rá. Aztán 1908-tól már a Képzőművészeti Főiskola hallgatója Ferenczy Károly osztályában, akivel folyamatosan konfliktusai vannak. Így 1912 őszétől ezért inkább az Epreskertbe jár, ahol megismerkedik a modellkedő Kassák Terézzel, akit el is vesz feleségül, így kerül Kassák mellé, ott van 1915-ben a Tett, majd egy év múlva a Ma szerkesztésénél, „aktivista” avantgárd tollrajzai, fametszetei pedig meghatározzák a lap képét.

Közben 1914-ben megmutatkozhat műveivel a Nemzeti Szalonban is, majd pedig Kassákon keresztül megtalálja helyét a magyarországi kommunisták között a Tanácsköztársaság idején. Tagja lesz a Művészeti Direktóriumnak, megalapítja a Proletár Képzőművészek Tanműhelyét is. Az idősebb generációk még jól emlékezhetnek a Forradalmi Ifjúsági Napok alatt mindig előkerülő plakátjára, a Vöröskatonák előre! felirattal ellátott mozgósító kiadványra. Ő határozza meg a Hősök terének az átalakítását az 1919-es május elsejére, így aztán elő is veszik majd Kun Béláék menekülése után. De aztán kiengedik Bécsbe, ahol összeveszik a nem elég kommunista Kassákkal, majd 1921-ben már Moszkvában találjuk a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán.

Közben nagy hatással vannak rá az orosz konstruktivisták, élükön a „Fehér négyzet fehér alapon” című művet is megalkotó Kazimir Maleviccsal. 1924 és 1926 között a francia kommunista párt pénzén, Martel álnéven Párizsban dolgozhat, de aztán a hatóságok kiutasítják. Moszkvába távozik, ahol az iparművészeti intézetben várja a dékáni munkakör. Ennek bezárása után a Forradalmi Művészek Nemzetközi Szövetségének lesz a titkára 1931 és 1936 között. Aztán Kirgizisztánban, Frunze (1917 előtt és mostanság Biskek) városában a kormányzósági palotát díszítheti. 1938-ban, a nagy tisztogatások idején ő is sorra kerül, de másfél év után kiengedik, sőt megbízzák a Szovjetek Palotájának dekorálásával. A 800 éves Moszkva ünnepségeire 1948-ban egy 42 x 8 méteres pannóval jelentkezik, de itthon valamiért csak 1968-ban rendeznek neki nagyobb kiállítást.

Végül 1970-ben költözik haza, de már leginkább csak nyugdíjas, végül ötven évvel ezelőtt, 84 évesen éri a halál. A Munkásmozgalmi Panteonban lévő sírkövén a mai napig ott az ötágú csillag, nem is lehetne nagyon ott más.

Borító: Uitz a Munkásmozgalmi Panteont is meglátogatta hazatérése után (archivum.mtva.hu)