Soknevű Pozsony

Pálffy Lajos - 2018. május 14. 10:43

A Szlovák Nemzeti Múzeumnak jelenleg is helyt adó Pozsony várát, pontosabban annak első, kőből emelt elődjét is a magyarok, jelesül IV. Béla építette, aki szentül hitt a kővárak hasznosságában. Mert előtte csak fából, földből emelt falak álltak itt, már akkor is öreg Duna fölé magasodva.

Az nagyon is valószínű, hogy már a rómaiak építettek erre a helyre valamit, hiszen szokásuk volt a határul szolgáló Duna bal partjára is erődöket, megfigyelőtornyokat rakni. A források szerint a következő nevesíthető építkező az akkori Eszéken székelő frank vazallus, a szlovén Braszlav volt, aki I. Szvatopluk szlávjai ellen hadakozott. Braszlav a híres Fuldai évkönyvben is felbukkan, és neveznek el róla valami erődítést itt, ebből lesz aztán Šafárik lelkész úr méretes tévedése nyomán Bratislava. De még előbb évszázadokig első ispánjának, Posonnak a nevéből Pozsonynak neveztetik, bár a 13. századtól a lábukat itt is megvető bajor telepesek miatt Pressburgnak is nevezik (1910-ben 32 ezer német és 31 ezer magyar lakja a várost a 11 ezer szlovák mellett).

No de térjünk vissza az első várhoz, ami alatt 907-ben rommá vertük Liutpold herceg elbizakodott bajorjait, majd pedig 150 év múlva III. Henrik császár németjeit. Akik ugye Zotmund jóvoltából az ostrom során hajóikat és utánpótlásukat elvesztették, és nagy sebességgel menekültek haza. Aztán a talán még mindig csak fából és földből álló falak 1241-ben kiállták a tatárok ostromát is, de az új, kőből emelt vár az 1270-es években már a Bécsre áhítozó Ottokár és a Habsburgok birtokban is volt egy darabig. De legtöbbet mégis a magyar királyok alá tartozott, 1402-ben Zsigmond országgyűlést, majd 27 év múlva, császárként már birodalmi gyűlést tart itt. És ennek megfelelően gótikus stílusban építkezik is, de aztán halálával alább hagy a lendület. Legközelebb Mohács után kap szerepet a vár, ahol rögtön a csata után országgyűlést tartanak, majd törvény születik arról, hogy a Ferdinánd uralta részek központja lesz.

Itt székel a Magyar Kamara, 1552-ben a már négy toronnyal álló épület Dunára néző nyugati, zömök tornyába készítenek helyet a Szent Koronának. Ekkoriban zajlik itt némi reneszánsz átépítés is, és a Prágában aranyat csinálgató Rudolf császár 1599-ben a megye örökös főispánjaivá teszi a Pálffykat, akik aztán a várkapitányi címet is bírták általában. Az 1687-ben itt megszavazott örök uralmuk után a Habsburgoknak pedig Buda helyett kényelmesebb Bécsből csak idáig jönni, ha látni akarják magyar alattvalóikat. Hát ezért is marad itt az országgyűlés és a hivatalok, és itt, a barokk átépítés után ajánljuk életünket és vérünket Mária Teréziának (1741). Aki egyik lányát, Mária Krisztinát költözteti be 1766-ban a lakályossá tett várpalotába, Albert Kázmér nevezetű férjével együtt. Utóbbi pedig hozza magával Európa-hírű metszetgyűjteményét Szászországból, ez lesz majd a bécsi Albertina alapja.

A vár csillogásának Napóleon franciáinak 1809-ben megejtett ágyúzása, majd egy rettenetes tűzvész vet véget két év múlva. Ami után az épen maradt részben kaszárnya is működik, de ahogyan az a fotókon is látszik, a tornyok és a felső emelet romos marad egészen 1953-ig. A várat és a várost már 1918. október 31-én megtámadja a Csehszlovák Légió, de akkor még a soproni tiszti iskolások elkergetik őket, végül a Károlyiék által kiüríttetett Pozsonyt 1919. január elsején szállják meg a „csehszlovákok”, akik hálából az első időkben Wilsonvárosnak is nevezik. Az új urak két háború között a vár teljes eltüntetését tervezik, egyetemet, hivatalokat építenének a helyére. Majd a kommunisták mégis csak megkegyelmeznek a sokat látott várnak, sőt, talán éppen a jó szomszédság, vagy a proletár internacionalizmus jegyében, tetőtől talpig újjá is építik azt.

Borító: Hat év múlva viszik a „csehszlovákok” (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)