Sopronban került a fejére a Szent Korona

Pálffy Lajos - 2018. augusztus 8. 12:13

III. Ferdinándnak húsz év uralkodás adatott, és ez elég volt arra, hogy véget vessen a három éve tomboló erőszaknak Európában. A vesztfáliai békéket megkötő, békére törekvő fejedelem volt, igaz, ereje fogytán nem is volt más választása.

Hosszúra nyúlt, gyenge izomzatú trónörököst oktattak a gráci jezsuiták, aki aztán hét nyelven beszélt, köztük magyarul. Aki 1634-ben, Wallenstein meggyilkolása után, 26 évesen átvette a birodalmi hadak vezetését és kiverte a svédeket Dél-Németországból. Mindezek mellett egészen hallgatható zeneműveket is komponált, sőt, versei is tehetséget mutattak. Apja pedig korán bevonta a birodalom ügyeibe, így aztán mikor Pázmány Péter Sopronban, a Kecske-templomban a fejére tette a Szent Koronát, egy kellő tapasztalatokkal rendelkező ifjú kezdte meg a maradék Magyarországon is az uralkodását. S mivel semmi kedvet sem érzett a kétfrontos háborúra, meg is tiltotta a magyar nemességnek, köztük Zrínyi Miklósnak is a török provokálását. Isztambullal inkább újabb 22 esztendőre meghosszabbította a békét, majd aztán az I. Rákóczi György fejedelemmel kötött 1645-ös linzi béke után minden maradék erejével a svédek ellen fordulhatott, míg a spanyol Habsburgok a franciákkal folytattak kevésbé sikeres háborúskodást.

Végül minden fronton az ellenfél állt jobban, mikor négy év tárgyalás után 1648 októberében megkötötték a vesztfáliai békéket, külön a franciákkal, külön a svédekkel. A birodalomból vagy 300 önálló külpolitikával bíró fejedelemség szövetsége lett, Svájc és Hollandia önállósult, a franciák megkapták Elszászt, a svédek pedig elvitték a Balti-tenger gazdag partvidékét. De végre béke volt, lehetett építkezni, és Ferdinándnak ehhez több kedve volt, mint a harchoz. A császár és király igazságügyi és kormányzati reformokat eszközölt, egységes birodalmi hadsereget képzelt el. Amivel aztán a török ellen indult volna, de ettől a hadseregtől féltek a fejedelmek Regensburgban, és a birodalmi gyűlés elkaszálta az ötletet. Megfontolt ember lévén utódát is jó előre kijelölte és maga mellé is vonta. IV. Ferdinándot 1647-ben már magyar királlyá is koronáztatta, de az ifjút 21 évesen, 1654-ben elvitte a himlő. Ezután nem volt más választása, mint a már papi pályán mozgó Lipót fiát képezte át az uralkodásra.

Ez a Lipót lesz majd az, aki kikergeti a törököt Magyarországról, de ez lesz a protestánsok ellen fellépő, a magyar várakat felrobbantó, a gazdátlan, elhagyott birtokokat idegeneknek kiosztó uralkodó is. III. Ferdinándot, aki a békés egymás mellett élés politikáját képviselte az újhitűek irányában, ebben a kérdésben is a békét preferálta, így az alma ez esetben valóban messzire esett a fájától.

Borító: Wikipédia