Suszterinasból a Kárpátok Géniusza
Pálffy Lajos - 2018. január 26. 10:23
Száz éve született Nicolae Ceauşescu, a „Kárpátok Géniusza”, a diktátorok egyik mintapéldánya, aki meglehetősen minimális műveltséggel, de annál nagyobb ravaszsággal és a kommunista apparatcsikokra jellemző helyezkedni tudással jutott a csúcsra. Hogy aztán öt nap leforgása alatt összeomoljon a birodalma és maga alá temesse a biztonságára amúgy mániákusan ügyelő hedonista pártvezetőt.
Scornicești városát, ahol a diktátor 1918-ban a világra jött, valamikor több egymáshoz közel épült falucskából hozták létre. Az Olt megyei települést földművesek lakták, pásztorember volt Ceauşescu apja is, aki gyakran a pohár fenekére nézett, és ilyenkor jaj volt a családnak. Ebből a környezetből, az alapiskola elvégzése után, 11 évesen indult el a 130 kilométerre fekvő Bukaresbe, hogy suszterinasnak álljon. Először utcai verekedésért, vagy mások szerint tolvajlásért került 1936-ban börtönbe. Ahol valahogy kommunisták közé keveredhetett, mert 1943-ban már a későbbi főtitkár, a civilben villanyszerelő Gheorghiu-Dej cellatársa volt. Itt aztán bizalmi kapcsolat szövődött a két ember között, a kommunisták 1947-es hatalomátvétele így az elemi iskolát végzett Ceauşescut a földművelésügyi, majd a honvédelmi miniszterhelyettességig repítette. Igaz, villanyszerelő cellatársából meg pártfőtitkár, miniszterelnök és államelnök is lett, de hát akkoriban így ment ez, Magyarországon is volt villamoskalauz szakmájú pénzügyminiszter.
Ceauşescu tehát „kötelékben repült” Gheorghiu-Dej-zsel, így nemsokára a politikai bizottság tagja lett, majd a központi bizottság titkárának is megválasztották. Mentora halála után pedig úgy intézte, hogy az övé legyen a hatalom, 1965-ben a román kommunista párt főtitkára, majd két év múlva már az állam feje is volt.
Példa nélküli diktatúráját, melyben ott volt az alacsony sorból jövő ember mérhetetlen nagyravágyása és a román nacionalizmus is, olyan különutas politikával fűszerezte, amivel elnyerte a Nyugat bizalmát. Nem vett részt Csehszlovákia 1968-as megszállásában, sportolóit viszont elküldte az 1984-es Los Angelesben rendezett olimpiára, így aztán Románia meg is kapta az amerikaiaktól (Tom Lantos jelentései alapján) a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Hiába érvelt a magyar emigráció az erdélyi magyarság egyre fokozódó elnyomásával, a segélykiáltások süket fülekre találtak. Pedig a szenvedés évről-évre csak nőtt, megteltek magyar értelmiségiekkel, másként gondolkozókkal a várbörtönök és a Duna-delta szúnyogos, láztól fertőzött munkatáborai. Mindeközben a vadászatnak és az ivásnak hódoló „Conducator” kastélyokban, villákban élt mérhetetlen pompában. Még életében terjedt az anekdota, hogy mivel akkoriban medvét csak ő lőhetett Romániában, és szorgalmasan pufogtatott is, végül egy cirkuszból kiöregedett állatot tereltek puskája elé. Ez viszont menet közben talált valahol egy biciklit, és régi tudását felelevenítve karikázott el a Kárpátok Géniuszának magaslese előtt.
Mindeközben Sztálinhoz hasonlóan kötetek tucatjaiban adták ki „írásait”. A hozzá sokban hasonlatos feleségével együtt, akiről elterjesztették, hogy a kémiai tudományok doktora, sorra kapta meg nyugati egyetemektől a legmagasabb kitüntetéseket, díszdoktorságokat. 1988-ban elindított falurombolási programja legjobban az erdélyi magyar közösségeket sújtotta, de nem foglalkozott a nemzetközi tiltakozásokkal. Az Aradra ez ügyben is tárgyalni hívott magyar miniszterelnököt, Grósz Károlyt a porig alázta, mert megtehette. Végül egy református magyar lelkipásztor bátor kiállása rendítette meg öröknek tűnő hatalmát, az 1989. december 21-re összehívott bukaresti nagygyűlésről már menekülnie kell, négy nap múlva pedig ott áll feleségével együtt az alkalmi kivégzőosztag előtt.
Borító: Wikipédia
