Szabad elvonulás helyett lefejezés

Pálffy Lajos - 2022. június 22. 8:16

Itt van Losonci, vagy Losonczy István, aki valóban életét adta a hazáért, és ennél nincs is talán nagyobb dolog. Temesi bánként Temesvár várát védte egy hónapig a túlerőben lévő törökkel szemben, és kitartott volna, de vallon, spanyol és cseh zsoldosai rákényszerítették a megadásra.

Losonci István tehát inkább volt hős, mint a karrierista Majláth István, ugyanakkor ő sem esett kétségbe, ha az egyik király hűségéről át kellett térni a másikéra. Hiába, ilyen idők voltak ezek, egymást is ütötték a magyarok, miközben mindezt a török és Bécs is vigyorogva nézte. Losonci születési idejét nem ismerjük, apja, Zsigmond viszont már a nemesség felső köreihez tartozott, anyja, Homonnai Erzsébet szintén előkelő família gyermeke volt. István valamikor a század elején születhetett, iskoláiról nem tudunk, neve Pest (és Buda) 1542-es, sikertelen ostrománál tűnik fel, ekkor már egyértelműen Ferdinánd oldalán találjuk. Korábban Szapolyai híve volt, de Ferdinándnál talán jobban megtalálta a számítását, 1547-ben a nógrádi főispánságot is megkapja a bécsi uralkodótól. Aki a váradi béke értelmében igyekszik aztán Erdélyt is az uralma alá vonni, amely tervekben szerepet kap Losonci István is.

1551-ben így együtt indul Nádasdy Tamással, Báthory Andrással és Gianbattista Castaldóval, hogy Fráter György ígéretét foganatosítva, Ferdinánd nevében átvegyék a halamat Erdélyben, és egyesítsék az országot a török ellen. Az eredmény ismert, de Losoncit közben Ferdinánd temesi ispánná, pontosabban bánná teszi, és így rábízza Temesvár védelmét is. Amire már rég szemet vetett a török, még 1551-ben Mohamed beglerbég próbálja elfoglalni, de a viszonylag erős védősereg elhárítja az ostromot. 1552 nyarán aztán Kara Ahmed nagyvezír érkezik meg egy jóval erősebb sereggel, Losonci így levelet ír szeretett feleségének, Pekry Annának, hogy küldjön erősítést a várba. Pekry Anna pedig még az ékszereit is eladja, így áll össze Lippa várában egy 1200-1500 fős, jórészt hajdúkból álló sereg. (Amelyben ott van Varkoch Tamás bihari főispán 1000 embere és ágyúi is.) A vezér, Tóth István, látván a harcértéket, nem árulja el a célt, előre megy 500 lovassal, de a Maroson átkelvén azok lázadnak, szökdösni kezdenek.

Ilyen helyzetben éri a csapatot július 23-án a török lovasság támadása, másnap pedig a nagyvezír 100 hajdúfejet hajigáltat be az ostromlott várba. Így aztán elfogynak Losonci érvei is a zsoldosokat vezető spanyol kapitánnyal szemben, aki egyébként már rég tárgyalásba bocsátkozott a megadásról. Ami végül szabad elvonulás fejében július 27-én valósult meg, de a kivonulókra mégis rázúdul a török sereg. Losonciék vagdalkoznak, amíg tudnak, a török a sebesülteknek szokás szerint nem kegyelmez, aki épebben maradt, abból rabszolga lesz. A sebesült Losoncit a nagyvezír elé viszik, aki a fejét véteti, talán azért is, hogy ne híresztelhesse a hitszegést.

Két lányát viszont Ferdinánd fiúsítja, így megmarad a birtok, nem csak a leánynegyed. A kisebbiket, Annát Balassi Bálint (ezért) is nagyon szeretné oltár elé vezetni, de Anna – mint tudjuk – inkább Ungnád Kristófot választja.

Borító: Temesvár régi metszeten (Piarista Rend Magyar Tartománya CC BY-NC-ND)