Száz éve ment el a legnagyobb Kiss

Dombi Gábor - 2021. december 31. 7:57

Hosszú szenvedés után, 1921 utolsó napján hunyt el Kiss József költő, író, lapszerkesztő. A magyar irodalomban általa kapott helyet a zsidó hiteles alakja abban a korban, amikor a jogegyenlőség megadása nyomán (1867, 1895) megindult a magyarországi zsidóság asszimilációja, s javarészt elmagyarosodva bekapcsolódott az ország modernizációjába. Kiss József pályája és költészete is visszatükrözi e változásokat, az állandó átalakulás dinamikáját.

A Tisza-közeli Mezőcsáton született 1843-ban, egy helyi zsidó kereskedő és kántor fiaként. Gyermekkorában Gömörben, Almási Balogh Sámuel, serkei református lelkész és könyvtára alakította a magyar nyelvi és irodalmi készségeit. Zsidó iskolában héberül és – tanítója révén – oroszul is megtanult. Megfordult jesívában (felsőbb zsidó vallási iskola) Miskolcon, majd a rimaszombati és debreceni gimnáziumban is.

Apja halála (1862) után félbehagyta tanulmányait és vándorló házitanítóként élt. 1868-ban érkezett Pestre, ahol megjelentette első verseskötetét, Zsidó dalok címmel. A városban korrektorként, szerkesztőként és íróként dolgozott, de hét évet töltött Temesvárott (1875), mint a helyi hitközség jegyzője. Budapestre 1882-ben tért vissza, ahol állást kapott a Magyar–Francia Biztosító Társaságnál. Barátai támogatásával indította meg második lapját, a korszak kultúrateremtő orgánumát A Hét címmel (1890). Az alcíme szerint Társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny a korszak legtehetségesebb, legegyénibb hangú íróinak műveit közölte (Ignotus, Kóbor Tamás, Heltai Jenő, Ambrus Zoltán, Kosztolányi Dezső, Szomory Dezső, Tóth Árpád, Emőd Tamás), de szerkesztői megoldásaival hatott a hazai újságírásra is. A modernitás irodalmi folyóirataként bemutatta a korszak legjelentősebb külföldi íróit is (Csehov, G. B. Shaw, France, Thomas Mann). A Nyugat megindulása, s a tehetséges írók átszerződése miatt csökkent az irodalmi befolyása.

Az áttörést Kiss számára a Simon Judit című balládája hozta el 1875-ben. A művet Toldy Ferenc jóvoltából felolvasták a Kisfaludy Társaságban, s több lap is közölte. A ballada műfajában alkotta a legnagyobb hatású műveit, s bár Petőfi és főként Arany – elsősorban nyelvi – hatása tagadhatatlan, műveinek zsidó témája, a zsidó folklór egzotikumának megjelenése hatalmas sikert aratott. A Simon Juditból 1915-ben némafilmet is forgattak, Somlay Artúr és Rátkai Márton szereplésével.

Költészete nagyszerűségét nem csak balladái, hanem érett műveinek egyszerre drámai és modern hangja adta: a kötött versformáktól idős korára eljutott a rímtelen szabadversig. A társadalmi egyenlőtlenségekre érzékeny költő rezonált az orosz forradalom híreire, A Knyáz Pontemkin című verse sokáig forradalmi emlékestek kötelező kelléke volt. Műveinek és személyének nagyságát – ha lassan és nehezen is –, az 1910-es évekre mindenki elismerte. A Pesti Napló 1920. február 29-én jelentette A Hét megszűnését és tulajdonosváltását. „Évtizedekig egyike volt A Hét legelőkelőbb és legolvasottabb szépirodalmi revüinek. Élénk irodalmi életet teremtett maga körül és sok kiváló tehetség bontogatta ki benne szárnyait.”

A költő utolsó évében a lapok gyakran tudósítottak állapotáról; érelmeszesedését, agyvérzését, eszméletvesztéseit éppúgy közzétették, mint nyugodtan átaludt éjszakáit. 1921. december 10-én vesztette el feleségét, Bermann Rózát (76), Kóbor Tamás író testvérét, akivel 48 évet élt együtt. Róza halálát gyermekei egy ideig titkolták a szintén nagybeteg költő előtt, nehogy a megrázkódtatás miatt utána halljon. De felesége halálát így is csak néhány héttel élte túl. Temetésén a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, Lederer Sándor így búcsúzott: „Köszönjük Neked Kiss József, amit nekünk adtál: verseid szépséges pompáját, kábító zenéjét, köszönjük, hogy erőtlen, gyenge kezeiddel kinyitottad a magyar nemzeti irodalom súlyos vaskapuját (…) és egy félszázad alatt Te tudtál hangot adni a mi magyar zsidó lelkünknek; verseid: Az ár ellen a mi kesergésünk hangja, a Legendák a mi büszkeségünk hangja, a Ne űzzetek el… a mi könnyes hazaszeretetünk hangja…”

Ma Mezőcsát főutcája viseli a nevét. Szülőházát 1987-ben lebontották: a korábban elhelyezett emléktábla (1924, 1963) eltűnt. Mellszobra az iskola és a nevét viselő könyvtár és közösségi ház előtt áll. Korábban a napjainkra megszűnt helyi gimnáziumot és szakközépiskolát is róla nevezték el. A Mezőcsát Kultúrájáért Alapítvány 2003-ban vette át a költő hagyatékát, bútorokat, eszközeit, ami külön kiállítóhelyen látogatható. A mezőcsáti zsinagóga felújítása után a hagyaték egy részét a zsinagóga (ma Művészetek Háza) karzatán helyezték el.

Borító: Kiss József magyar költő, szerkesztő a Margitszigeten, Budapest, 1921 (MKVM CC BY-NC-ND)