Szécsény és az obszervancia

Fáy Zoltán - 2022. január 7. 9:50

A szécsényi és a gyöngyösi ferences templom és kolostor története sok hasonlóságot mutat. Valószínűleg mindkét helyen a XIV. században élt Szécsényi Tamás erdélyi vajda, országbíró, tárnokmester telepítette le a franciskánusokat. Eredetileg mindkét kisvárosban gótikus rendház és templom épült számukra, amelyeket néhány évtized eltéréssel építettek át barokk stílusban a XVII. század végén – XVIII. század elején. Ám ezt megelőzően a ferences rend belső reformjának intenzitása más-más utat jelölt ki a két kolostor történetében.

A história, bár erre kevés adat áll rendelkezésre, valószínűleg már a spirituális irányzat megjelenése előtt kezdődött. Szent Ferenc követői alighanem állandóan igyekeztek és igyekeznek megérteni a rendalapító szándékát. A spirituális irányzat a radikálisabb megoldás mellett tört lándzsát. A teljes szegénység mellett. De fő hangadóik a biztos és nagyon közeli világvégét és más eretnekségeket is hirdettek. Sok jel utal arra, hogy a magyar történelemben komoly szerepük volt a Dózsa György vezette parasztlázadásban is – bár az erre vonatkozó perdöntő gyöngyösi kódex már az 1930-as években sem volt meg, és mind a mai napig csak találgatni lehet, mi is lehetett benne. Az evangéliumi, talán teljesnek mondható, szegénység azonban a rend állandó kérdésévé vált. Ez már Szent Ferenc életében is nyilvánvaló volt. Illés testvér – valószínűleg nagyon helyesen – a formálódó rend életét figyelembe véve, enyhe „lazításokat” tett lehetővé. Hiszen hogyan is működhetne egy olyan szerzetesrend, amelyik nem engedi meg, hogy tagjai az egyszerű koldusruha, meg az alsóruházat nélkül más tulajdont ne birtokoljanak? Miközben mind több, igen komoly, nemzetközi hittudósa lett a rendnek? A könyvek kérdése így lassacskán kulcsfontosságúvá vált.

Ezt a gondot különféle pápai ediktumok is próbálták orvosolni, de azt nem mondhatjuk, hogy megoldották volna a problémát. A nemzetközi körülmények azonban átmeneti sikereket eredményeztek. II. Hayton örmény király például a spirituális ferencesek segítségét kérte az iszlám előrenyomulása ellen a Szentföldön. Ennek a kérésnek nyilván volt szentszéki recepciója is. Petrus Olivi spirituális ferences magyarországi hatásának meglehetősen egyértelmű bizonyítékai vannak a hazai kódexirodalomban. Csakhogy ő már a kezdetektől eretnekgyanús volt, még az avignoni pápai udvar elé is „meginvitálták”, hogy tisztázza magát. Amikor a vienne-i generális consilium volt, már nem élt, legfőbb követőjét, Ubertino Casalist azonban kérdőre vonták. De a teoretikus vita csak ez után következett. Ugyanis kulcsfontosságú a problémában, hogy volt-e az Üdvözítőnek és a követőinek vagyona. Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, még a mai tudásunk szerint is. Mindenesetre XXII. János pápa ki akarta deríteni a dolgot, ezért megkérdezte kora legnagyobb teológiai professzorait.

Sajnos a történet Ubertino Casalis végzetes válasza következtében egy seregnyi kiváló ferences hittudósnak iszkolni kellett az akkori pápai székvárosból. Közéjük tartozott például William Ockham is. Aztán kiközösítették valamennyit, hiszen menedékként csak „asilumban” voltak, viszont a többi spirituális ferences nehezebb élethelyzetet éltek át. Például száműzetést vagy máglyahalált. A követőik lettek a „fraticellik”. Hogy miként történt mindez Magyarországon, még nincs teljesen föltárva. A spirituális kezdeményezést rövid időn belül felváltotta az obszervancia, a szigorúbb rendtartás. Nagyon hasonló kezdeményezésekkel. És az is különös, hogy mindebben megint Magyarországé lett a főszerep. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy a szegénység eszméjét nem lehet megszüntetni. Így aztán Gerardus Odonis generális szövetségest keresett. Kicsit a pápai udvar ellenében is. Európában ilyen társat Magyarországon talált, a király, Károly Róbert, fogadta is a „szakadár” eszmeiségű rendi elöljárót Visegrádon. Ennek az 1339-es találkozónak a hazai történeti irodalomban nem sok nyoma van, pedig valószínűleg alapvetően változtatta meg a világ történelmét. Az első, 1335-ös gazdasági V4 találkozó után pár évvel az uralkodó hitet tett egy magasabb eszmény mellett is, vállalva a pápai rosszallást, netán kiközösítést. De nem így történt.

És hogy milyen összefüggés van az obszervancia, a szigorúbb rendtartás elfogadása, és a hazai kolostorok tekintetében, sok esetben még tisztázásra vár. Szécsény tekintetében azonban biztos forrás létezik. II. Pál pápa 1466-es bullája: „Kedves fiaimnak, a derecskei monostor apátjának és bozoki templom prépostjának, az esztergomi egyházmegyének, üdvözletemet és apostoli áldásomat” – kezdi a reneszánsz pápa bulláját. Az ólompecsétes „sub plumbo” küldött különleges pápai oklevél ma is megvan. A pápa egy megüresedett kolostor sorsáról dönt: „Szeretett fiam, nemes úr, Országh Mihály nádor minap hozzám juttatott levele azt tartalmazza, hogy a Kisebb Testvérek Esztergom egyházmegyei szécsényi háza, a konventuálisnak nevezett testvérektől, akik azt lakták, elhagyatva áll”. Ezt követően II. Pál pápa részletezi, milyen siralmas állapotba került az üresen maradt konvent, és végül levonja a konzekvenciát: „Mi az említett rend obszervánsnak nevezett testvérei birtokába adjuk, a ház és lakói példás élete miatt, intelmek, buzdítások, Isten igéjének szüntelen hirdetése miatt. Remélhetőleg, idővel növekedni fog a Krisztus hívőknek az a része a lelki üdvösségben.”

Így lett a szécsényi konvent 1466-ban a rend obszerváns ágáé. Nagyon fontos dolog történt. Képzeljük el ezt 2022-re vetítve.

Borító: II. Pál pápa bullája (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár)