Szemei előtt a császári cím lebegett?

Pálffy Lajos - 2018. február 8. 11:43

A címben foglalt kérdésre a választ Mátyás külpolitikája adja meg, akinek csehországi és ausztriai hadjáratai mind-mind ebbe az irányba mutatnak. Hogy aztán az így megszerzett erőforrásokat a török ellen fordította volna, az nagyon is valószínűsíthető.

Mert a vér nem válik vízzé, Mátyásban élénken élhettek az emlékek törökverő atyjáról, aki akkoriban Európa egyik leghíresebb, legjobban tisztelt embere volt. Nem is maradt tétlen a török betörések hírére, amiket hasonló súlyú ellencsapásokkal torolt meg, de nagy, tízezreket megmozgató hadjáratot végső soron nem indított délen. Ahol nem kisebb ellenfél ellen küzdött, mint a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed. Aki 1463-ban a szerb és a bosnyák államiság felszámolása után elfoglalta a sziklaszirtre épült Jajca várát is, amit aztán Mátyás fél év múlva kemény ostrommal vissza is vett a töröktől. Aztán mert várat ostromolni azt nagyon tudott, egy év múlva már Szrebrenik, majd 1476-ban a törökök építette Szabács is a kezére került. A Zsigmond által kiépített végvári vonal mögé tehát egy másikat is húzott, ami majd jó ötven év múlva omlik össze Nagy Szulejmán csapásai alatt. A déli hadműveletekhez azért kapott némi pénzt a pápától és Velencétől is, de az örök ellenfél, III. Frigyes nem adott semmit, sőt, fondorlataival is számolnia kellett a hadakozó királynak.

Így aztán a megszerezhető erőforrásokra is figyelve Mátyás már 1466-ban Csehország felé fordult, ahol a huszita áldozás miatt Podjebrád György királyt éppen eretnekké nyilvánította a pápa. Mátyás keresztes hadjáratában 1468-ban elfoglalta Morvaországot, Sziléziát a kis Lausitz-cal együtt és egy év múlva a cseh katolikus főurak Olmützben királlyá is választották. 1471-ben aztán meghalt az egykori após, de a cseh koronát és a választófejedelmi címet III. Frigyestől nem Mátyás, hanem a lengyel Ulászló kapta meg. Aki pedig jó katolikus volt, így Mátyás szorult helyzetbe került, amit csak tetézett, hogy egy igazán impozáns cseh és lengyel sereg vonult fel 1474 nyarán ellene. Ekkor Boroszlóba vonult vissza a környék minden élelmiszerével együtt, az ellenfél utánpótlását pedig könnyűlovasságával vágta el. Így történhetett meg, hogy decemberben a kiéhezett, lázongó ostromlók kértek békét a magyar uralkodótól. Így az elfoglalt területek és a királyság is Mátyásnál maradtak, aki a következő lépésként a német királyi cím megszerzését tűzte maga elé. Ez volt a császárság előszobája, de ezt Frigyes, és az őt támogató választófejedelmek természetesen nem adták csak úgy oda.

Ezért aztán már 1477-ben magyar seregek mozognak Ausztriában, Frigyes el is ismeri Mátyás trónigényét, sőt, 100 ezer arany sarc fizetésébe is belemegy szorult helyzetében. Aztán 1482-ben azért is kell háborúzni, mert nem fizet. Mátyás megint győz, de a császár nem hajlandó lemondani (Corvin János javára) a trónigényéről. Így aztán három év múlva már Mátyás bús hadát nyögi Bécsnek büszke vára, 1486-ban aztán elhalálozik Frigyes is, de arra még van gondja, hogy fiát, Miksát német királlyá tegye.

Így ott ül Mátyás Bécsben még négy évig álmokat szőve és köszvénytől erősen kínozva.

Borító: Mátyás és Zsigmond viaszfigurája Hévízen (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)