Európai szintű gyermekvédelem a dualista Magyarországon

Holecz Tibor - 2023. február 9. 10:33

A dualizmus időszakában játszódó játékfilmekből sokszor a pálcás, körmöst adó tanító és a szigorú, zord, teljesítményorientált iskola képe tárul elénk. Ez természetesen része volt az adott időszak oktatási rendszerének, de a kép sokkal árnyaltabb és összetettebb.

A kiegyezés után megindult iparosodás, urbanizáció, piaci viszonyok változása új szociális szükségleteket és új társadalmi veszélyeket hozott magával. A városiasodás új problémákat is kialakított, például megjelent a gyermekbűnözés. A tisztességes szegény családok nagy része pedig arra kényszerült, hogy gyermekeiket munkába adják. Az 1884-es törvény erősen korlátozta a gyermekmunkát, de ezt csak részben sikerült betartani. 1900-as adatok szerint még több mint félmillió gyermekmunkás dolgozott. A házasságon kívül született gyermekek és az elhagyott gyermekek, a „lelencek” problémája is jelentős volt. A társadalmi nyomásnak is szerepe volt abban, hogy az állami feladatok közé bekerült a gyermekvédelem. Az addigi, egyházi és emberbaráti egyesületek által végzett tevékenység már kevésnek bizonyult. 1901-ben készült el az első átfogó jellegű gyermekvédelmi törvény. A törvény értelmében a 7 éven aluli elhagyott gyermekek elhelyezésére állami menhelyeket kell létesíteni. 1904 és 1907 között 17 ilyen intézmény épült nagyobb városokban.

A karitatív szervezetek szerepe továbbra is jelentős maradt. A Fehér Kereszt Egyesület budapesti lelencházának 1897. évi avatásán Ferenc József magyar király is megjelent. Két évvel később pedig Stefánia hercegnő tett látogatást az intézményben. Az eseményről beszámoló Vasárnapi Újság cikke rávilágít a korszak egyik súlyos problémájára, a nagymértékű csecsemő- és gyermekhalandóságra: „Erre az intézményre, melynek áldásos tevékenysége sokszorosan bebizonyult különösen szüksége van Magyarországnak, hol a születési arányszám kedvező ugyan, de annál kedvezőtlenebb a halálozási arányszám az öt éven aluli gyermekeknél. Évente 300 000 ilyen gyermek hal meg vagyis az összes elhunytnak több mint a fele apró gyermek.”
Ez a helyzet annak ellenére is fennállt, hogy a dualizmusban jelentősen javult a közegészségügy, kórházak épültek, létrejött az iskolaorvosi hálózat és önálló ágazattá vált a gyermekgyógyászat.

Megszületett az a felismerés, hogy a szegény sorsú gyermekek is kirándulhassanak vagy üdülhessenek. Svájci mintára hazánkban is alakultak gyermeküdültetési egyesületek. Rózsahegyi Aladár főorvos vezetésével jött létre a Szünidei Gyermektelep Egyesület, alapítványi pénzekből, tagdíjakból, eseti adományokból és jótékonysági rendezvényekből gyűjtötte össze a működéséhez szükséges pénzt. Az alapszabályzat szerint a 8-12 év közötti gyermekek testi-lelki megerősítése az üdültetés célja. A nyaraltatási akció 1884-ben indult, először Budapesten, majd vidékre is kiterjesztették. Az elemi iskolák által kiválasztott gyerekeket orvosi vizsgálatnak vetették alá és a családoknál környezettanulmányt is végeztek. Ezután a kiválasztott gyerekek a nyaraláshoz ruházatot, felszerelést kaptak, majd ingyen utazhattak a kijelölt helyre. A Szünidei Gyermektelep Egyesület intézményei bővültek, például Zebegényben, Visegrádon, Trencsénben épültek új „telepek”. Több ezer olyan gyermek üdülhetett, akinek ez volt az egyetlen ilyen lehetősége.

Mivel a gyermekvédelem hazánkban magas szintet ért el, ez is oka volt annak, hogy a nálunk rendezték meg a II. Nemzetközi Gyermekvédelmi Kongresszust. A költségeket a főváros és a kormány közösen fedezte, összesen 13 000 korona értékben. A rendezvény súlyát az is mutatja, hogy a hazánkban működő követségek, diplomáciai testületek, konzuli szinten képviseltették magukat. A magyar kormány nevében Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter jelent meg. A kongresszus a következő témákat dolgozta fel:
– a szegény gyermekek anyagi ellátása, sorsuk javítása
– a szegény gyermekek egészségügyi védelme
– gyermeknevelés, gyermekápolás
– érzéki vagy elmebeli fogyatékos gyermekek
– javítóintézetek
– gyermekek élelmezése, öltöztetése, szórakoztatása
– gyermekvédelem külföldön
– gyermekvédelem szakirodalma.

A rendezvényen bemutatkoztak különböző intézmények, például gyermekkórházak is, de gyermekruhákat, játékokat, gyermekbútorokat gyártó cégek is. A Vasárnapi Újság tudósítása szerint 226 kiállító volt, ebből 35 külföldi cég.

A korszak pedagógiai irodalmában sokszor megjelenik a nevelési módszerek és a testi fenyítés kérdése. Helytelenítik a „félelem pedagógiáját”, lehetőleg szellemi sanctiokat kell alkalmazni, bár nem vetik el teljesen a testi fenyítést, de kiemelik, nem szabad rendszeresen alkalmazni, csak mintegy „ultima ratio”-ként, ha más módszer hatástalan. Felismerik, hogy sok függ az oktató személyiségétől is. Hangsúlyozzák, hogy az elemi iskolákban célszerű már az iskolában elsajátítani a tudnivalókat, mert sok tanulót akadályoznak az otthoni tanulásban „az otthoni környezet nyugtalanságai”, tehát a szociális környezet, vagy falun a családi munkamegosztásban való részvétel. Sokszor abban az esetben is a fizikai büntetés mellőzését javasolják, ha a tanuló sorozatosan rendetlenkedik: „Ne igen büntessen azért sem (az oktató), ha a gyermek nem figyel vagy rendetlenkedik az iskolában. Az ilyesmiért az oktató elsősorban magát okolja és törekedjék a helyesebb módszerre”.

Borító: A Szünidei Gyermektelep Egyesület lellei táborában (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)