Szeretett hazájától 12 ezer kilométerre halt meg

Pálffy Lajos - 2022. június 8. 10:35

Kétszáz esztendeje, ezen a napon született meg a háromszéki Gidófalván Czetz János, aki 1849-ben a honvédsereg legifjabb tábornoka lett, és így akasztófa várt volna rá, ami elől el tudott menekülni. Végül Argentínában lelt otthonra, ahol egy új karriert építhetett.

Apai ágon örmény családból indult útra Czetz János, felmenői még Vártán néven kereskedtek az 1700-as évektől Erdélyben. Csak az apja szakított ezzel a jövedelmező mesterséggel és halt meg korán huszár századosként. Így aztán fia is az 1823-tól induló kézdivásárhelyi katonaiskolában (Székely Nemzeti Nevelőház) találta magát, amit kitűnő eredménnyel el is végzett. Ezért is kerülhetett a bécsújhelyi katonai akadémiára, ahol térképészetet tanult és 1842-ben avatták hadnaggyá. A 62. gyalogezredben kezdte meg a szolgálatot, majd a katonai térképészethez került. Innen kérte magát 1848 júliusában haza, ahol főhadnagyként a Honvédelmi Minisztérium elhelyezési osztályára került. Majd századosként már mint Mészáros Lázár miniszter segédtisztje vett részt a délvidéki harcokban, ezután pedig az Országos Honvédelmi Bizottmány előadója lett. Október 30-ával pedig őrnagyként a szűkebb hazája, Erdély területén lévő csapatok, mintegy 10 ezer ember vezérkari főnöke, majd ideiglenes parancsnoka. November 29-e, Bem József megérkezése után pedig a lengyel hős vezérkarát vezette, a csatákban egyik szárnyat irányította.

December 30-án már alezredes, február 9-én, a mindent eldöntő piski csatában ő lesz az, aki megállítja és ráncba szedi a megfutókat. Amiért három nap múlva ezredessé lépteti elő Bem, majd április 8-án megkapja a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályát is. Aztán május 8-án, 27 évesen tábornokká (vezérőrnagy) nevezik ki, ami egyfajta rekord a maga nemében. No és a halálos ítéletet is jelenti, hiszen Aradon olyan tábornokokat végeztek ki, akik korábban a birodalmi hadseregben tisztként szolgáltak. Czetz viszont május 29-én, egy lovasbaleset miatt kidőlt a sorból, így nem lehetett ott az Erdélyre törő oroszokkal vívott, sorsdöntő nyári ütközetekben. A szabadságharc leverése után Háromszéken bujkál, majd Németországba szökik. Tevőlegesen is részt vesz az emigráció szervezkedéseiben, és már 1850 végén, Hamburgban megjelenik az erdélyi harcokról szól műve. Élt Párizsban, Törökországban, Svájcban is, de feleséget Spanyolországban talált magának. De Rosas tábornok Basilia nevű lánya viszont Argentínába csábította, ott, a fővárosban telepedtek le.

Czetz itt képességeit használva, új karriert indított. Felmérte az ország határait, megszervezte a katonai akadémia térképészeti részlegét Buenos Airesben, de öt évig az akadémiát is vezette. Parancsnok volt a Paraguay ellen vívott háborúban, 1864 és 1870 között, de épített vasutakat is szerte az országban. 1895-ben nyugdíjazta az argentin állam, nagyon várták már előbb is haza, Magyarországra, de végül 1904-ben, szeretett hazájától 12 ezer kilométerre halt meg, a főváros katonai akadémiáján van a nyugvóhelye.

Borító: Czetz János idős korában (obudaianziksz.hu)