Szétlőtték a vitorlást, de a parthoz vontatták a mentőcsónakot

Pálffy Lajos - 2020. április 7. 10:47

Az U 32-es ugyan nem torpedózott meg soha brit cirkálót, mint testvére, az U 31-es, de tisztességgel helyt állt a Földközi-tengeren és az Adrián is. 1917. május 11-én bocsájtották ünnepélyesen vízre a fiumei műhely előtt, az útját Póla kikötőjében fejezte be.

Az U 32-es esetében 1917. június 29-e volt az a dátum, mikor a császári és királyi flotta erre hivatott tisztjei átvették, és szolgálatba állították. Ez azt jelentette, hogy minden tekintetben bevetésre készen álltak, a kapitánya és legénysége pedig mindazon tudás birtokában volt, ami egy búvárhajó megfelelő működtetéséhez szükségeltetik. És ezt mindjárt ki is próbálhatták a július 3-án induló első bevetésen, amikor is Manfredonia városa előtt, közvetlenül az olasz csizma „sarkantyúja” alatt egy ellenséges tengeralattjáró három torpedót is kilőtt rájuk. Amiket felszíni manőverezéssel kerültek el, amihez azért kellett némi rátermettség ebben a helyzetben. Aztán a Tarantói-öbölben maga is megtámadott egy teherhajót, de nem járt sikerrel. Nem úgy július 15-én, Máltától keletre, ahol a Porto di Adalia nevű lőszerszállító gőzöst sikerült megtorpedózniuk. Ami el is süllyedt, cserében egy hirtelen ott termő romboló három vízibombát hajított rájuk.

Így ért véget az első bevetés, amit augusztus 14-én követett a második. A cattarói indulás után 29-én találkoztak a nyílt vízen az U 40-essel (erről a hajóról majd a sorozat következő cikkében lesz szó), majd megállítottak és átkutattak egy görög háromárbocos barkot. Ez a hajótípus vitorlásként túlélte a gőzösök eluralkodását és még a 20. század elején szolgálta a tengeri szállítás ügyét. Törzsénél és árbocainál viszont a fa helyett már acélszerkezeteket használtak. A bark után aztán már nem történt említésre méltó ezen a bevetésen, annál izgalmasabban indult viszont Durazzo kikötőjéből a harmadik expedíció. Ezen a Helgoland cirkáló és kísérőhajóinak a Valona elleni akcióját kellett támogatniuk. Valona kikötővárosa az albán partok déli részén volt, október 19-én jelent meg előtte a Monarchia tengeri hadereje. Az U 32-es közben az ellenséges tengeralattjárókat igyekezett távol tartani az osztrák-magyar flottaegységtől. Eme tevékenysége során öt vízibombát is dobtak rá, így aztán jött is a nagyjavítás október 26-tól Pólában.

A negyedik, december végén induló bevetésén Máltánál és az alexandriai partoknál is járt, de torpedói célpont híján a vetőcsövekben maradtak. Ugyanígy jártak az ötödik bevetésükön 1918 februárjában is. Májusban, 8-án indult a hatodik expedíció, mikor is a Julia nevű görög vitorlást süllyesztették el a fedélzeti löveggel. De megvárták, hogy a legénység csónakba szálljon, sőt, a part közelébe is vontatták lovagiasan az ellenfelet. Ezután a görög Kalamáta kikötőjének környékén még két vitorlást küldtek a tenger fenekére. Majd május 21-én a Chatham brit gőzöst küldték a tenger fenekére. És ez volt a búvárhajó utolsó sikere, a következő bevetéseken, júniusban és júliusban, Durazzo környékén a rájuk dobott öt repülőbomba kivételével nem történt említésre méltó. Végül szeptember 13-án futottak be Pólába, ahol meg is várták a Nagy Háború végét. Amikor is az antant Olaszországnak ítélte az U 32-est, ők pedig szétbontották annak rendje és módja szerint.

Borító: Haditengerészek csoportképe a Nagy Háborúból (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)