Szilveszteri bevetés

Pálffy Lajos - 2020. január 6. 11:23

Az U-6-os megint csak nem tartozott a több nagy hőstettet végrehajtó tengeralattjárók közé. Igaz, azért egy francia rombolót sikerült levadásznia. De a szolgálat ennek a fedélzetén is pont olyan nehéz volt, mit a többi korabeli búvárhajón.

Az U-5-ös jönne igazán, ha sorrendben akarunk haladni, de erről a hajóról már esett szó ebben a sorozatban. Az U-6-os társaihoz hasonlóan 1909 nyarán került a vízre, majd a víz alá, hiszen ki kellett próbálni merülési képességeit is. Két benzinmotor hajtotta a felszínen, és már 1912. január 2-án meg is történt az első benzingőz-mérgezés a fedélzetén. De ettől még nem állt meg az élet, a Nagy Háború kitörése után, 1914. augusztus 22-én Brioniba vezényelték, a trieszti öbölben őrjáratozott, majd novemberben Sebenióba, aztán pedig Lissa szigete mellett, ahol más egységekkel együtt a francia flotta érkezését és partraszállási kísérletét várták. De a franciáknak végül is inukba szállt a bátorsága, ezért aztán az U-6-os Cattaro támaszponttal a montenegrói partok előtt kezdett el járőrözni. Itt állított fel egy rekordot is, mikoron 1914. december 31-től egészen január 4-ig kint volt a nyílt vízen, 88 órás bevetésen.

A nem éppen vidám szilveszterezés azért jól végződött, mert amikor befutottak a cattarói öbölbe, az ott állomásozó Monarch csatahajó zenekara a Prinz Eugen indulót játszotta el a tiszteletükre. Aztán március közepén aknavágó felszerelést is építettek az orrára, ami arra volt hivatott, hogy a lehorgonyzott, gömb alakú aknák drótkötelét elvágja, így azok a felszínre emelkedjenek és így robbanthatók legyenek. Az U-6-os aztán augusztus 9-én, Durazzónál kerül először igazi harci helyzetbe, de a megpillantott olasz cirkálót a beütő benzinmámor miatt nem tudják megtámadni. 1916 márciusában ugyanitt már több szerencsével járnak, mert egy jól irányzott torpedóval a tenger fenekére küldik a francia Renaudin rombolót, amiért aztán megint csak megünneplik a csapatot a cattarói bázison. Végül a búvárhajót május 13-án éri utol a végzet, amikor is Otrantonál, a hajózár környékén lopakodva fennakad egy acélhálón. Kénytelenek felmerülni, majd pedig a reménytelen helyzetet látva el is süllyesztik hajójukat, és ehetik a továbbiakban a hadifoglyok keserű kenyerét.

Az U-10-esről aztán csak annyit kell tudni, hogy 1915. május 15-én Németországból érkezett darabokban vasúton. Június 4-én már vízen is volt, de kezdetben német legénységgel, német parancsnak engedelmeskedve. 1915. június 12-én kerül rá a mi személyzetünk, hogy aztán augusztus 26-án iskolahajót csináljanak belőle. 1918. június 9-én aztán aknára futott, de a személyzet megmenekült. A 19 méteres mélységből kiemelték, de megjavítani már nem tudták. Végül az olaszoké lett, akik szétvágták és beolvasztották.

Borító: az U-4-es (Wikipédia)