Szolzsenyicin 100

Pálffy Lajos - 2018. december 11. 11:45

Száz évvel ezelőtt a Kaukázus északi oldalán lévő Kiszlovodszkban megszületett Alekszandr Szolzsenyicin, akinek talán először sikerült elhitetnie a „fejlett” Nyugattal Sztálin Szovjetuniójának rettenetét. Meg is fizetett érte rendesen, életének végén sem kapta meg azt a megbecsülést otthon, amit megérdemelt volna.

Apja tanult kozák birtokos volt, de nem ismerhette, mert 1918-ban, születése előtt, miután végigharcolta a Nagy Háborút, véletlenül hasba lőtte magát egy vadászaton. Így nélkülözések közepette (a birtokot elvitte a hatalomváltás) nőtt fel és készült ifjú korától írónak. Párhuzamosan végezte a rosztovi matematika-fizika szakot a moszkvai irodalmi főiskolával. Aztán 1941-ben bevonult katonának, tiszti iskolát végzett és tüzérhadnagyként harcolta végig a második világháborút, miközben megszülettek első novellái és folyamatosan levelezett szintén katonatiszt barátjával, külön kódokat kidolgozva a rázósabb részletekre. Így lett náluk Sztálinból „bandavezér”, aminek volt is valóságalapja, hiszen „Koba” ifjú korában, Grúziában bankrablással is gyarapította a pártkasszát, no és emelte saját életnívóját is.

Az elhárítás is felfigyelt aztán erre a levelezésre, és megfejtve a kódokat, Szolzsenyicint nyolc év kényszermunkára ítélték. Amelyből ötöt egy Moszkva melletti zárt kutatóintézetben töltött, ahol tudósokkal együtt lehallgató berendezéseket fejlesztettek. Innen ment kőművesnek és öntőmunkásnak Kazahsztánba, ahol még 3 év lakhelyelhagyási tilalom is várta. Végül Sztálin halálának napján, 1953. március 5-én szabadult a rendőri felügyelettől is. Ekkor már matekot és fizikát tanított egy kazah falusi iskolában, no és folytatta az írást is A pokol tornácán című első művével. Amit egy betegségéből adódó tapasztalatok alapján írt Rákosztály követett 1954-ben, hogy aztán 1959-ben, a hruscsovi időkben másfél hónap alatt megírja Az Iván Gyenyiszovics egy napját, ami egy csapásra ismertté tette nevét. Aztán Hruscsov 1964-ben félre lett állítva, és a brezsnyevi vezetés már nem tolerálta az ilyen megnyilatkozásokat. Rövidesen ki is zárják az írószövetségből, A GULAG szigetcsoport első kötetének párizsi megjelenése után pedig hazaárulás vádjával elítélik, és kitoloncolják a Szovjetunióból.

Végül Amerikában, Vermont államban lel otthonra, s ott él más művek mellett a GULAG szigetcsoport további részeit megjelentetve egészen 1994-ig. De már 1991-ben megírja a Hogyan mentsük meg Oroszországot című munkáját, a bolsevikok előtti Nagy Oroszországot állítaná vissza, de nem lehet próféta saját hazájában, gyenge marad a hangja az átalakulás zsivajában. Még inkább a margóra kerül a 2001-2002-ben megjelent Együtt két kötete miatt, ami az orosz-zsidó együttélésről szól. Ekkor már betegeskedik, de feleségével együtt töretlenül dolgoznak 30 kötetesre tervezett életművén. Munka közben, szívelégtelenségben hal meg 90 évesen.

Borító: Wikipédia