Támadunk!?

Pálffy Lajos - 2019. augusztus 14. 10:49

Ha már az erősorrend szóba került, hát azt toronymagasan az angolok vezették. Aztán jött a német flotta, utána pedig rögtön a francia. Ugyan 1914-ben még nem kapott szerepet, de a feltörekvő USA és persze Japán is ott volt az élbolyban. Mint ahogyan az olaszok, no és a japánoktól elszenvedett vereséget lassan kiheverő oroszok is.

Felvetődik aztán az a kérdés is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia flottájában mekkora is volt a magyarok, pontosabban a Magyar Szent Korona alattvalóinak aránya. Ez a szám a háború kitörésének évében érte el az 52 százalékot, miközben 1889-től tették egyáltalán lehetővé, hogy magyarok is szolgáljanak a közös flotta kötelékében. A flottához kerülő magyar alattvalók közül természetesen jelentős, sokszor a sorozott létszám felét kitevő volt a horvátok aránya. Így is történhetett meg a háború végén, hogy a Monarchia flottájának hajóit horvát tengerészek szállták meg, és játszották át a horvát nemzeti tanács kezére. (Hogy aztán majd Anglia kapja meg a flotta javát háborús jóvátétel fejében.) Aztán arra azért Bécs nagyon vigyázott, hogy a tisztikar tekintetében mindvégig megmaradjon a kétharmados osztrák többség.

Arról is kevés szó esik, hogy a „boldog békeidők”, különösen azok utolsó évtizede másról sem szólt, mint a háborúra való, jórészt titkos készülődésről. Már 1882-ben a Hármas Szövetség megkötésével kirajzolódtak az erővonalak, igaz hogy az antant: a franciák, az angolok és az oroszok csak 1904 után fektették írásba is szövetségüket. A Hármas Szövetségben a Monarchia és a német császárság mellett ott volt még Olaszország is. Éppen ezért az 1913 novemberétől hatályos megállapodás szerint a Földközi-tengeren az olaszokkal együtt a francia flottát kellett volna semlegesítenünk, már csak azért is, mert egy 100 000 fős, francia-angol expedíciós haderő Európába való szállítását fedezte volna az. Az atlanti francia partok védelmét cserében az angolok vállalták, akik itt a németekkel kerültek volna szembe. Az utóbbi flotta ezért is csak néhány hajóval, no és később majd tengeralattjárókkal lesz jelen a Földközi-tengeren.

Ahol az akkori állás szerint 15 osztrák-magyar és 12 olasz csatahajó állt szemben a 20 franciával. Nagy űrméretű, messzehordó ágyúkban (30,5-től 24 centiméteresig) is jobban állt a Hármas Szövetség itt, míg a cirkálókat nézve kiegyensúlyozott volt a helyzet. Aztán az olaszok 1914 nyarán a semlegességet választották, így nem is lett semmilyen támadó hadművelet. Már csak azért sem, mert tudjuk, a Monarchia flottája elsősorban partvédelemre volt tervezve, ez a hajóhad a Földközi-tenger nyugati medencéjébe el sem tudott volna jutni. A szigetekkel együtt így is több mint 6000 kilométer partot kellett védelmeznie, ami nem volt kis feladat. Ezért emellett csak néhány kisebb, olasz kikötők ellen irányuló támadásra voltunk képesek. A már emlegetett tengeralattjárókból a hadüzenetig csak hat állt rendelkezésre, de nem voltak légi csapásokra képes hidroplánjaink sem.

Borító: Hidroplán az adriai Fasana hadikikötőjében (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)