Tanácselnökök, vb titkárok kora

Pálffy Lajos - 2020. augusztus 28. 10:55

Ha már aztán szó esett az Elsüllyedt világok sorozatban a falu bírájának megválasztásáról és feladatairól, nézzük meg azt is, hogy mi lett a bírói bot, avagy pálca sorsa a kommunisták hatalomátvétele után.

Eme hatalomátvétel egyik legfontosabb etapja az 1949. évi XX. törvény megszületése volt, amit egyszerűen csak Alkotmánynak neveztek akkoriban (is). Ennek IV. fejezetében pedig benne foglaltatott az új önkormányzati rendszer, mégpedig az, hogy a falvakban, városokban tanácsokat kell létrehozni a helyi közigazgatás szerveiként. Ezek az új szervezetek pedig legfőképp államhatalmi és államigazgatási funkcióval bírtak, csak ezután következett a sorban a népképviseleti feladat. Míg korábban a falusi bírók és a munkájukat segítő testület megválasztásánál a legfontosabb szerepe a tekintélynek, erkölcsi fedhetetlenségnek volt, addig a negyvenes évek végére, 50-es évek elejére a Párthoz, és annak tanításához való hűség került az első helyre. Míg korábban a falvak „virilistái”, legtöbb adót fizető tekintélyei voltak helyzetben, most a világ fenekestül való felforgatásának jegyében a kommunistának álló, sokszor a nyilas pártot is megjárt alakok kerültek a falu élére. (Ez természetesen nem volt általános, de az elitváltás mindenütt fájdalmas volt, surlódásokhoz vezetett.)

Az Alkotmány generálta első tanácstörvényben a legnagyobb változás az volt, hogy a bírót eztán elnöknek, tanácselnöknek hívták, a jegyzőt pedig a Végrehajtó Bizottság titkárának, egyszerűsítve vb titkárnak. Az elnököt a titkos szavazással, de többnyire a Párt által jóváhagyott jelöltekből megválasztott tanácstagok választották meg, természetesen a helyi pártszervezetnek ebbe is volt beleszólása. A település lélekszámával arányos tanácstestület aztán megválasztotta tagjai közül a megint csak létszámarányos végrehajtó bizottságot is, amely pedig megválasztotta titkárát. A vb titkár feladatai részben megegyeztek a korábbi jegyzői feladatokkal, és az elnökkel együtt főállásban látta el feladatát. Az sem volt ritka, hogy eme két vezető a Párt jóvoltából messzi vidékről érkezett az adott településre, amelynek régi elitjét a kitelepítésekkel, államosításokkal, majd a téeszesítéssel addigra teljesen ellehetetlenítették.

A második, 1954-es tanácstörvényben a vb titkár az elnök helyettese lett, majd az 1971-es, harmadik tanácstörvénytől kinevezése már teljesen függetlenedik a testülettől, ahol tagnak sem kell lennie, viszont előírják számára a jogi, vagy államigazgatási végzettséget. Ami tehát húsz esztendeig nem volt kötelező, de hát a „szocialista törvényesség” nem az igazságszolgáltatásról, a szakértelemről szólt, hanem a Párt érdekeinek a szolgálatáról. A falu pedig lassan hozzászokott az új rendszerhez, idővel megtanult élni benne, és élni a szűkre szabott lehetőségeivel. S születtek rátermett tanácselnökök is, akik közül sokan aztán polgármesterként folytatták 1990 után. Amikor a régi falusi bírók már jórészt kiköltöztek a temetőkbe.

Borító: Felszabadulási ünnep Marcaltőn 1975-ben, a vb titkár beszédet mond, jobbján a tanácselnökkel (Gróf Esterházy Károly Múzeum CC BY-NC-ND)