Táncos teapartyk

Fejes Katalin - 2021. szeptember 17. 8:14

Az európai kontinensen a tea fogyasztása nem vált délutáni szertartássá, mint a „ködös Albionban”. A partyk lelkes hívei egészen más szerepet találtak az üdítő italnak. A békés otthonokban rendezett jótékonysági teadélutánok az 1930-as évekre nagyszabású teaestélyekké nőtték ki magukat, mintegy előfutárként jelezve a közeledő báli szezont.

„Évekig kellett harcolni a budapesti előkelő hoteleknek, míg a belügyminiszter nagy nehezen rászánta magát a délutáni táncosteák engedélyezésére. Végre megtörtént a nagy eset. Rakovszky belügyminiszter a modern nyugat példájára itt is megengedte, hogy akinek kedve van, délután is táncolhat egy-egy csésze tea mellett. Öt előkelő szállónak sikerült a táncos teadélutánokra engedélyt kapni. Budapest aranyifjúsága boldogan vette tudomásul a döntést és első perctől kezdve tömegesen mennek el a főváros úri társaságának férfi- és hölgytagjai ezekre a teadélutánokra, ahol a jazzband muzsikája mellett két órán át kedvükre kitáncolhatják magukat.” (Az Újság, 1924. november 15.) Az évek múlásával az 1930-as években már alig akadt olyan szervezet, amelyik ne rendezett volna teaestélyt, legyen az jótékonysági, patikus, technikus vagy medikus tea, esetleg az öreg cserkészek rendezvénye. A megszaporodó partyk között lassan kialakult egy rangsor, ahol a pálmát a MAC (Magyar Atlétikai Club) teája vitte el. A lányos családapák mindent megtettek, hogy eladósorba került lányukat a MAC-teáján vezessék be a társasági életbe, hiszen sosem lehetett tudni, hol bukkan fel egy fess férjjelölt.

A táncos teaestélyek szezonja a nyári bálok elmúlásával kezdődött, ám magának a névadónak egyre kevesebb szerep jutott, mivel a lelkes ifjúságot a pultokon és asztalokon gőzölgő teánál sokkal jobban érdekelte a tánc és a flört. „(…) a MAC margitszigeti club-palotájában minden hét hétfőjének délutánján intim hangulatú táncosteákat rendeznek az ifjúság számára, amelyeken fiatal lányok és fiatal urak olyan tömege jelenik meg, hogy akár bálocskáknak is nevezhetnénk az összejöveteleket.” (Színházi Élet, 1938/48.) A nagyobb teaestélyek a tökéletes randi helyszínei voltak, ahol a fiatal lányok – hosszas győzködések után – gardedám nélkül is megjelenhettek. A család ilyenkor minden bizalmát a teaestélyt levezénylő háziasszony őrködő szemeibe vetette.

Az őszi és téli táncos teák a belvárosi divatszalonoknak sem hagytak pihenőt. Az őszi szezon kollekciói mellett a szalonok divatbemutatókon az újonnan készült estélyi ruhákat is felvonultatták. Bár a gazdasági válság a textilipart is elérte, a csodálatos kelméknek mégis akadtak vásárlói. A Pesti Hírlap Vasárnapja 1933 őszén arról számolt be, hogy a kirakatokat ellepő estélyre szánt kelmék „változatos és pompás látványa” fogadja a korzózókat.

Alig egy évtized múlva eltűnt a kirakatok pompája, elcsendesedtek a teaestélyek, és lassan a tea is hiánycikké vált. A háború zivataros éveiben a találékony gyártók, a szederlevélből készült teapótlóval, és az elhíresült Planta teával igyekeztek a vásárlói igényeket kielégíteni. Ahogy később a korszakot megidéző Egy szerelem három éjszakája című filmben elhangzott: „És telente, és nyaranta nincs jobb, mint a Planta, Planta.”

Borító: Csoportkép egy teaestélyről (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)