Tengeren a Dunaflottilla!

Pálffy Lajos - 2021. július 5. 8:49

Az 1917-es háborús esztendő tehát úgy végződött Romániában, hogy a királyi pár Kisinyovba menekült, de sorozatunk számára sokkal fontosabb, hogy az Inn monitor aknára futott és elsüllyedt. Igaz, szinte azonnal, december elsejére már ki is emelték és az óbudai javítóműhelyekbe vontatták.

Ahol majd még korszerűbb fegyverzetet kap, mint amit 1913-ban, építése után rászereltek. De változás történt a Császári és Királyi Dunaflottilla vezetésében is, Lucich Károly parancsnokot, aki még idejében el tudta hagyni a süllyedő Inn monitort, az Adriára vezényelték. Helyére Wickerhauser Viktor sorhajókapitány került, akit pedig Wulff Olaf Richárd, Zimony hőse követ majd ebben a pozícióban a Nagy Háború végén. Az egység az 1917-es esztendőt az aknakereséssel és a szállítások biztosításával töltötte. Mert a gyakorlatilag legyőzött Romániából is megindultak azonnal a folyami szállítások, nem utolsó sorban Németország felé. Ahol a negyedik háborús esztendőben már nagy hiányok mutatkoztak élelmiszerben és nyersanyagokban. Így a román búzával, olajjal, szénnel és ércekkel meg tudták támogatni a kifáradni látszó német hadigazdaságot. Mindezekből aztán jutott a Monarchiának is, ahol nem kevésbé volt szükség élelmiszerre és nyersanyagokra. Hiszen ekkorra már a harcoló alakulatok javát Magyarország földműves népessége adta, ami meg is látszott a termelésben, és a hátország élelmezésében.

Aztán eljött az 1918-as esztendő is, amelynek elején nem lehetett sejteni sem, hogy mi lesz majd a végén. A cári Oroszországot tönkretette az 1917-es februári forradalom, majd az októberi bolsevik puccs, így 1918. március 3-án már a bolsevik hatalom, egészen pontosan Lev Trockij megkötötte a központi hatalmakkal a breszt-litovszki békét. Amelyben lélegzetvételhez jutott Németország és a Monarchia is, de a megszállt területek nagysága (Kijev is német kézre került) miatt végső soron nem tudtak elég katonát a nyugati frontra küldeni. Aztán az oroszok kiesése után, május 7-én Románia is különbékét kötött (amellyel az antanttal kötött szerződése szerint elméletileg el is vesztette a neki ígért magyar területeket), így a Duna-delta is a központi hatalmak kezébe került, a maga millió aknájával, és szúnyogjainak milliárdjaival, volt tehát mivel megküzdenie a Dunaflottillának megint.

Sőt nem csak a torkolatban, hanem nyílt tengeren is aknák várták hajóinkat, így még tavasszal tengeri aknakereső brigádot hoztak létre úgy, hogy zsákmányolt hajókat vetettek be, és monitorokat alakítottak át erre a célra. (A parancsnoki hidat kellett magasabbra emelni a hullámok és a tájékozódás miatt.) A Fekete-tengeri aknakeresés pedig áldozatokkal is járt, egy zsákmányolt kisgőzöst veszítettünk április 8-án, melynek 22 fős legénységéből 15-en haltak hősi halált. Aztán még a hónap elején kivonták és Óbudán le is szerelték a megöregedett Lajtát és Marost is. (Később még lesz szerepük a magyar történelemben.) A tervek pedig arról szóltak, hogy Odessza bázissal a monitorok fogják ellenőrizni majd a nagy ukrán és orosz folyókat. De erről majd a sorozat következő cikkében olvashatnak.

Borító: Monitorok menetben (alfahir.hu)