Thököly bukása

Pálffy Lajos - 2018. október 15. 1:02

Az is hozzátartozik aztán Thököly történetéhez, hogy nem volt felhőtlen a viszony a Béccsel is folyamatosan tárgyaló fejedelem és a török között sem. Csak éppen kapóra jött Sztambulnak, hogy a tervezett nagy nyugati offenzíva előtt van valaki, aki a Felvidéken császári erőket köt le.

Mert hosszas előkészületek után 1683 tavaszán indult meg az oszmán birodalom utolsó nagy támadása a nyugati civilizáció ellen. A tehetséges és nagyravágyó Kara Musztafa a szokás szerint tavasszal kelt útra nagy létszámú, de már gyengébb harcértékű seregével Drinápolyból, és idővel fel is szólította a fejedelmet, csatlakozzon a Bécset ostromló sereghez. Thököly azonban inkább tétlenül figyeli kurucaival a fejleményeket, ami nagyon nem tetszik Kara Musztafának. Már csak azért sem, mert a kuruc lovasság időlegesen feltarthatta volna az ostromlókra törő lengyeleket, de hát Thököly, miután megtapasztalta a lengyel kardok élét (angerni csata), inkább veszteg maradt. Hogy aztán a második, a párkányi csata előtt kiadott csatlakozási parancsra se reagáljon, inkább érezve az idők szelét, Bécs felé tapogatózzon. Csakhogy Sobieski János lengyel király a párkányi győzelem után hazafelé tartva mintegy bónuszként visszavette tőle Lipótnak a Felvidék jó részét, várakat, városokat.

Így Bécs a 25 ezres kuruc sereget egy amnesztiarendelettel megbontva, Thököly lemondását követelte. És meg is indultak a királyi csapatok az egyre fogyatkozó kurucok ellen, a fejedelmet pedig hűtlenség miatt birtokelkobzással büntették. És sorra megostromolták a várait, kénytelen volt hát a váradi pasától segítségért kilincselni. Az viszont 1685 októberében inkább elfogatta, és január 2-ig rabláncon is maradt. Így aztán tekintélye odalett, serege tovább fogyott, és még a Munkács várában ostromlott feleségén sem tudott segíteni. Aztán Erdélyből is kikergették, birtokait itt is elkobozva, és a továbbiakban epizódszerepeket kap csak a csatározásokban. Buda visszafoglalása után a török a péterváradi híd őrzését bízza rá, majd a vereségek után felesége és Munkács felé kanyarodik, de Heissler tábornok szétveri maradék hadát, ismét csak futnia kell.

Aztán 1690-ben, Apafi halála után szultáni megbízással a fejedelmi székért tör be Erdélybe és a tatár segédcsapatokkal Zernyestnél győzelmet is arat. Keresztényszigeten a hozzá állók fejedelemmé is teszik, de nincs mögötte már erő. Így aztán Bádeni Lajos két hónap után kizavarja Erdélyből Havasalföldre. Egyetlen vigasza, hogy a Zernyestnél foglyul ejtett Heisslerre ki tudja cserélni évek óta nem látott feleségét. Aki hű társa lesz majd a Vidin mellett induló száműzetésben és a későbbiekben is. De Thököly azért még ott van a végjátéknál, az oszmán birodalomra végzetes zentai csatában például a török lovasságot vezeti. A régi emberei által kirobbantott 1697-es hegyaljai felkelést viszont nem tudja kihasználni a visszatérésre, így végképp kiszorul hazájából. Sőt, a karlócai békében benne foglaltatik, hogy kurucaival Kis-Ázsiába költöztetik. Itt, Izmitben hal meg két évvel felesége után, 47 évesen. Hamvait 1906 októberében helyezték végső nyugalomra Késmárkon.

Borító: Szarkofág Késmárkon (Wikipédia CC BY-SA)