Tinódi, az invalidus

Pálffy Lajos - 2022. április 26. 6:46

Az egészen bizonyos, hogy Tinódi Lantos Sebestyén előbb a kardot forgatta, csak idővel pártolt át a lanthoz, no meg a pennához. Az is biztos, hogy az ország 1541 és 1552 közötti történetének egyik legprecízebb krónikása volt, még ha versben beszélte is el a történteket.

Ha már előkerült a neve Nádasdy Tamás kapcsán, nézzük meg egy kicsit Tinódi Lantos Sebestyén pályafutását is, hiszen nélküle igencsak kevesebb lenne a tudásunk a török Mohács utáni térnyeréséről, az első párviadalokról, vitézi tettekről, amelyeket ő vetett papírra, énekelt aztán jövet menet az országban. Ahhoz pedig, hogy valamit lejegyezzünk, iskolák kellenek, Tinódi Lantos Sebestyén állítólag Pécsen, a káptalani iskolában tanulta a betűvetést és a latin nyelvet is, még a mohácsi vész előtt. Ez a pécsi iskolázás amellett szól, hogy a mai, közép-baranyai Rózsafa község melletti hajdani Tinódon születhetett, nem pedig a Sárbogárdba olvadt másik Tinód nevű településen. Az is Baranya mellett szól, hogy Tinódi legelőször Török Bálint katonája volt, így lakhatott 1542-ig, a nagyúr Buda alatti elfogását követően még egy esztendeig a szigetvári birtokközpontban.

Azt is feltételezik, pontosabban az első hosszabb verses története, az 1535 és 1539 közé datált Jáson históriája alapján, hogy ez idő tájt valamelyik összecsapásban, 25 évesen sérülhetett meg annyira, hogy nem bírta el tovább a kardot, katonai szolgálatot. Azt is tudjuk, hogy Szigetvárról a Dombóvár melletti, egykori Dáró várába költözött, Werbőczi Imre főispán birtokára, akinek 1542 márciusi, Kozár mellett a törökön aratott diadalát meg is énekelte. Aztán nyugodalmasabb vidéket keresett megának, és Kassára költözött, ahol családot alapított. De nem volt egy otthonülő típus, továbbra is járta az országot lantjával és énekeivel. Így jutott el 1545-ben a nagyszombati országgyűlésre is, ahol kapcsolatba került Nádasdy Tamással, aki egy éve volt éppen az ország nádora, a bécsi király helyettese. Nádasdy pedig a pártfogásába vette Tinódi Lantos Sebestyént, állítólag nem kis része volt abban, hogy I. Ferdinánd 1553-ban, az egri ostromról készített verses beszámolója (Summáját írom Eger várának…) után nemesi címet adományozott neki.

De még előbb, az Ördög Mátyás veszedelme című művében megírta az 1552. augusztus 10-11-i, palásti csata krónikáját is, ahol a keresztény erők súlyos vereséget szenvedtek. (És ahol Thury György neve bekerült a történelembe.) 1548-ban amúgy Nyírbátorban, Báthory István mellett élt, Egerbe pedig közvetlenül az ostrom után érkezett meg, és mindjárt össze is barátkozott Dobó kapitánnyal, akit aztán elkísért meglehetősen sikertelen erdélyi küldetésébe is. Dobó, mint az I. Ferdinánd által kinevezett erdélyi vajda kudarcot vallott, de Tinódi ezalatt serényen alkotott, megírta Erdély történetét 1540-től 1551-ig. 1554-ben, Kolozsváron meg is jelentette eddigi munkáit egy kötetben, majd miután az erdélyi rendek visszahívták Izabella királynét (aki majd bebörtönzi Dobót), Tinódi elhagyta Erdélyt és Sárváron keresett menedéket. Itt halt meg 1556 hideg januárjában, itt is temethették el a vár alatti temetőben.

Borító: Tinódi szobra Dombóvár mellett (dombovar-szolohegy.info)