Torpedókkal a kivilágított születésnapi mulatság ellen

Pálffy Lajos - 2021. június 7. 8:06

Tehát amikor a Temes aknára futott és elsüllyedt, Belgrádban megszólaltak a harangok és fellobogózták a házakat. Mert bizony már szó szerint féltek a korábban lenézett, leküzdhetőnek tartott monitoroktól, az egész Dunaflottillától. És hát volt is félnivalójuk, ezt támasztják alá a folyó környékén zajló hadműveletek.

A Temes minden bizonnyal, egy francia, vagy talán angol gyártmányú, a vízfelszín alatt lánccal rögzített aknára futott rá, ami a hajó alatt robbant olyan erővel, hogy a két első lövegtorony közül lerepítette a jobboldalit. De éppen a hajótest szakaszolt kiképzésének következtében nem süllyedt el azonnal, viszont a szerb gyalogság hamar rábukkant a megbénult hajóra, és könnyűfegyverekkel a partról tűz alá vette azt. Erre még próbáltak matrózaink felelni, de aztán teljesen ki kellett üríteni a Temest, ami el is süllyedt. Harmincegy hős tengerésze veszett itt a Monarchiának, köztük magyarok is. S valóban, jogos lehetett a szerbek öröme, hiszen az 1904-ben épített Temes testvérhajójával, a Bodroggal együtt a Dunaflottilla zászlóshajói voltak. Így rajtuk tartózkodott általában a parancsnok is, előbb Grund Frigyes fregattkapitány, aki aztán az Adrián már sorhajókapitányként egy csatahajót parancsnokolt. Őt a pozsonyi születésű (1868) Lucich Károly sorhajókapitány követte, aki 1914 és 1917 között vezette a Dunaflottillát (1903 és 1906 között szintén ő volt a parancsnok). Őt 1918-ban vezényelték a tengerre, a Fiumei Tengerkerület parancsnoka lett.

1914 decemberéig aztán sikerült meggyengíteni a szerb ellenállást, a monitorok pedig megkezdhették a háború kitörése után az Al-Dunán rekedt kereskedelmi egységeink hazahozatalát. Eme tevékenységet az angol, francia és orosz tanácsadókkal és fegyverekkel megerősített szerbek természetesen próbálták akadályozni. Álcázott parti ütegeket, aknazárakat telepítettek, repülőket vetettek be, éjszaka fényszórókkal pásztázták a vizet, partról vagy csónakokból indítható torpedókkal próbálkoztak, Vaskapunál az aknák mellett pedig hajókat süllyesztettek el, hogy eltorlaszolják az utat. A szárazföldön zajló véres hadműveletek 1915 októberében, német segítséggel célt értek, a szerbeknek fel kellett adniuk aztán a Belgrád környéki állásaikat, végül fővárosukat is. Így megindulhattak a Monarchia lőszerszállítmányai a szövetséges Törökország felé, amely a szintén szövetséges Bulgáriáig a Dunán zajlott. Ugyanakkor kérdésessé vált Románia semlegessége is, a viszonylag nagy hadsereggel rendelkező, 1862 óta létező országot mindkét fél szívesen a táborában tudta volna.

De végül a Tiszáig tartó területi ígéretekkel az antantnak sikerült ez, már megvolt a titkos megegyezés, a támadás időpontja is, mikor a román király, I. Ferdinánd még örök barátságáról biztosította Ferenc Józsefet. Pedig akkor már egy ideje Bukaresttől 70 kilométerre délre, a bolgár Rusze kikötőjében állomásoztatták a Bodrogot, a Köröst, a Szamost és a Lajtát is a kisegítő őrnaszádokkal, ellátóhajókkal együtt. De ez az erődemonstráció kevésnek bizonyult, sőt 1916. augusztus 27-én, 21:00 órakor, a hadüzenet átadásának idején torpedóval ellátott motorcsónakokkal meg is támadták a románok Ruszét. Ahol a kikötőben éppen villanyfényes születésnapi mulatság volt, de a fából összeeszkábált indítóállványokról eleresztett torpedók célt tévesztettek. Mindössze egy szénnel és benzinnel megrakott uszály robbant fel, ami nagy tűzzel is járt. Így a támadók abban a hitben vonultak vissza, hogy megsemmisült az itt horgonyzó flottilla. De eme hitükben (is) csalódniuk kellett.

A monitorok Rusze kikötőjében is teleltek (alfahir.hu)