Trianon 100: Hollóháza újra magyar!

Pálffy Lajos - 2020. június 18. 11:08

Hollóháza pedig mindösszesen két hétig tartozott Csehszlovákiához, ami végül is nem nagy idő. A tekintetes határmegállapító bizottság erre járván valahogy úgy döntött, hogy a falut a csehek által gründolt államnak adja, az 1831-től működő porcelángyár viszont magyar területen maradt.

Hollóháza I. Lipót, a végvárrobantó császár és király adományából a Károlyi grófok birtoka lett, korábban inkább Felsőkomlósnak hívták, csakhogy az idők folyamán elnéptelenedett és a grófok telepítették újra engedelmes tót jobbágyokkal. Akik közül egyesek érthettek az üveg előállításához is, hiszen a források szerint 1777-ben, Mária Terézia közoktatási rendeletének évében üveghutát alapítottak itt. Az üvegről aztán 1831-ben, pont a térségben is zajló nagy kolerajárvány és lázadás idején áttértek a porcelán gyártására. Vevőkörnek pedig első sorban a falvak népét célozták meg, így a dísztelenebb hollóházi porcelánból evett előbb a környék, majd az Alföld nagyobbik része. A Károlyi grófok aztán nem sokáig bajlódtak a porcelángyártás és eladás problémáival, hanem egyszerűen bérbe adták a gyárat. Amelynek legeredményesebb évei Istványi Ferenc bérlő idején, 1860 és 1902 között voltak.

No de bennünket most nem a gyár története érdekel, hanem Hollóháza 100 esztendővel ezelőtti visszatérése Magyarországhoz. Ami mákszemnyi öröm volt a nagy ürömben, de sohase felejtsük el azt, ha kapzsi szomszédaink minden Párizsban előadott követelése megvalósul, akkor már Balassagyarmat és Sátoraljaújhely előtt készíteni kellene az útleveleket. Aztán az ország nyugati végeit levágva korridor, azaz folyosó kötötte volna össze Csehszlovákiát és az alakuló délszláv államot. Olyan városokat vesztettünk volna el, mint Szombathely, Zalaegerszeg és Nagykanizsa. Az osztrákok „szerényen” megelégedtek volna Sopron mellett Kőszeggel és Szentgotthárddal, a szerbek pedig Pécsig, sőt, Bajáig tolták volna fel a határaikat. Hogy mindez nem valósult meg, ahhoz a magyar politikai elitnek nem sok köze volt mellesleg, hiszen 1919 decemberében érkezett csak meg a meghívónk a párizsi béketárgyalásokra. Addigra pedig már eldőlt minden.

Hollóházán tehát az esett meg, hogy a gyár magyar területen maradt, a munkásainak jórészt otthont adó falu pedig az alakuló Csehszlovákiáé lett. S mivel az első időkben a „csehszlovákok” is igyekeztek teljesen lezárni a határokat (azért is, hogy az ölükbe pottyant értékek helyben maradjanak), így ellehetetlenült volna a gyár működése. Ezt előzték meg a tulajdonosok azzal, hogy bevetették arisztokrata kapcsolataikat, és néhány nap intenzív lobbizás után meg tudták változtatni itt a Nagy Trianon palotában aláíratott békediktátumban megszabott határt. Az 1920-as esztendő aztán még egy nagyobb változást hozott ilyen tekintetben, augusztus elsején a göcseji Szomoróc lakói a szomszédos kercaiak hathatós segítségével kiűzték a falu megszállására érkező szerb katonaságot. Akik ugyan később visszatértek és bosszút álltak, de Szomoróc mégis csak magyar maradt. Erről a szép történetről részleteket majd augusztus elsején olvashatnak.

Borító: 1945 előtti képeslapon (Magyar Fotográfiai Múzeum CC BY-NC-ND)