Trianoni nagyasszonyok 2.

Fejes Katalin - 2020. június 5. 8:57

Apponyi Albert gróf vezette fődelegációnak olyan európai hírű szakemberek voltak tagjai, mint gróf Teleki Pál földrajztudós, gróf Somssich László mezőgazdasági szakértő, báró Lers Vilmos jogász és Popovics Sándor pénzügyi szakértő. Míg Apponyi Albertné vagy Bethlen Istvánné a korabeli magazinok meghatározó szereplői voltak, addig Telekiné vagy Somssichné neve mindössze egy-egy társasági hírben bukkant fel.

A cikk első része itt olvasható.

1891 októberében vette feleségül szepesbélai Lers Vilmos a Monarchia fényes báljainak egyik csillagát, szörényi Reischl Elvirát. A Reischl család nem tartozott a híres történelmi családok közé, nemesi rangot csak a 19. század végén kapott. A címmel kisebb birtok is járt, így nemcsak a nevük változott, hanem társadalmi státuszuk is. Innentől kezdve a szörényi Reischl-család a bálok állandó résztvevője volt. Szörényi Reischl Károlyné bálanyaként kísérte lányait, Elvirát és Hortenziát estélyről estélyre, s miközben egyre jobban telt a lányok táncrendje, úgy sokasodtak a kérők is. A legkitartóbbnak Lers Vilmos ígérkezett, aki megszerezve jogtudományi oklevelét, megkérte a szép Elvira kezét. A tehetséges jogász gyorsan emelkedett felfelé a hivatali ranglétrán, 1913-ban államtitkár lett, 1917-ben pedig bárói címet kapott. A család is lassan gyarapodott, először megszületett Ödön, majd Hortenzia, végül Vilmos. 1911-ben nagy tragédia érte a családot, elsőszülött fiuk, Ödön kanyaróban meghalt. A gyászra némi enyhülést hozott Hortenzia eljegyzése, majd 1914 őszén a budavári koronázótemplomban megtartott díszes esküvője.

1917-ben megszületett a Lers-család első unokája, Éva. Amikor a kislány szülei elváltak, a nagyszülők vették magukhoz és biztosították nevelését. A nagymama – a család akarata ellenére – örömmel támogatta unokája színészi karrierjét. Szörényi Lers Éva 1932-ben, 16 évesen aratta első színpadi sikerét, de kiskorúként csak a nagymama közbenjárására és a gyámhivatal engedélyével kezdhette meg színi tanulmányait. Elvira bárónő boldogan figyelte, hogyan lett unokájából az 1930-as évek egyik leghíresebb színésznője, akkor már, Szörényi Éva néven.

Az 1901-es Bethlen-esküvőn Margit grófnő nyoszolyólányai egyike, unokahúga, Bissingen Johanna grófnő volt. A Bissingen-Nippenburg ősi, württembergi eredetű nemesi család, mely családfáját a XI. századig vezette vissza. Johanna Mária grófnő a család legnagyobb lánya volt, aki ezen az esküvőn legfeljebb még csak álmodozott arról, hogy egyszer neki is hasonló, hétországra szóló lakodalma lesz. Elképzelhető, hogy Hanna – ahogy a család hívta – édesanyja, Georgina grófnő is ezt remélte, miután négy lánnyal és egyre fogyatkozó családi vagyonnal korán özvegyen maradt. Végül a jó parti gróf Teleki Pál személyében jelent meg. A fiatal Teleki gróf az arisztokrata társaság egyik közkedvelt alakja volt, színes egyéniség, tele vállalkozó kedvvel. Érdekelte a jogtudomány, de ezzel párhuzamosan földrajzi előadásokat hallgatott a természettudományi karon, és rendszeresen publikált a Földrajzi Közleményekben, többek között az afrikai és ázsiai felfedezőutakról. Szenvedélyes utazó volt, kedvelte a vadászatokat, a kihívásokat. Barátjával, gróf Károlyi Mihállyal azt tervezték, hogy elindulnak a Budapest-Konstantinápoly ralin. Teleki kiváló sofőr volt, de 1908 nyarán még saját autója is kifogott rajta. Nagyobb társasággal tartott hazafele, de a rossz úton autója abroncsai többször felmondták a szolgálatot. Teleki minden alkalommal valahogy megreparálta a gumit és hajtott tovább. Az autó utasai között volt Bethlen Margit és unokahúga is, a tizenkilenc éves Hanna. Margit grófnő szerint Teleki itt figyelt fel a csinos, karcsú lányra, ezért egy cseppet sem zavarta, hogy hosszúra nyúlt az utazás. Még az év novemberében feleségül vette a lányt. A szertartást a Szent István Bazilikában tartották, melyen a magyarországi és erdélyi arisztokrácia számos képviselője megjelent. Hanna hófehér ruhában, hatalmas menyasszonyi csokrával királynőként tündökölt, hosszú uszályát unokanővére, Bethlen Margit grófnő kisfia tartotta.

A mesebeli esküvőt azonban kezdték behomályosítani a szürke hétköznapok. Hanna grófnő nem tudott lépést tartani energikus férjével. Az utazásokra nem tartott vele, a politikai életből igyekezett kivonni magát. Szívesen időzött unokatestvére, Margit grófnő társaságában, így 1930 novemberében el is kísérte őt Berlinbe, a híres német filmgyár, az UFA neubabelsbergi filmstúdiójába. Egyébként keveset mozdult ki, csak protokolláris eseményeken jelent meg, idejét a családi teendőkre próbálta koncentrálni. Teleki Hanna 1932-ben lánya, May esküvőjét szervezte. A csinos Teleki-lány kezét Zichy Nándor gróf kérte meg, akinek szülei – Zichy Rafael és Pallavicini Eduardina – heteken keresztül témát adtak válóperük miatt a lapoknak. Zichy Rafael azzal vádolta feleségét, hogy viszonyt folytat a kor ismert írónőjével, Tormay Cécile-lel. Az ügy – a kormányzó közbeavatkozásának köszönhetően – végül lezárult, a házasság megmaradt, így 1932 novemberében örömmel tudathatták, hogy fiúk feleségül veszi Teleki Mária grófnőt.
Három évvel később a Teleki-család ismét esküvőre készült, miután fiuk, Géza gróf megkérte Darányi Jolánt, Darányi Kálmán, későbbi miniszterelnök unokahúgát. A házasság nem volt tartós, 1943. február elején elváltak, és Teleki Géza február végén újra megházasodott. Az új házasságot Teleki Pálné már nem érhette meg.

Az utolsó években Teleki Pál és felesége teljesen elszigetelődött egymástól, legfeljebb a közös étkezéseknél találkoztak. Az egykor energikus Teleki Pál szinte árnyéka volt önmagának, aki depresszióra hajlamos feleségét szinte húzta magával lefele. Hanna 1941 tavaszán szanatóriumban volt, ott kapta meg a hírt, hogy férje öngyilkos lett. A grófnő mindössze egy évvel élte túl.

A Neuilly-ben folyó béketárgyalások negyedik delegátusa, egyben pénzügyi szakértője, a Wekerle-kormány korábbi pénzügyminisztere, Popovics Sándor volt. A kortársak feljegyzései szerint Popovics felkészült, modern szellemiségű pénzügyi szaktekintély volt, aki szinte csak a munkájának élt. „Reggeltől késő estig dolgozott, ünnepeken, vasárnapokon is legalább ebédidőig, alig szakítva magának évenkint egy-két hétnyi szabadságot, alig szakítva magának egy órát ebédre.” – írta róla Korányi Frigyes. A Nemzeti Bank elnöke nyugodt és békés családi életét Rudolf-rakparti lakásában töltötte feleségével és lányával, Alexandrával. A Popovics-család a nyári szabadságot legtöbbször Karlsbadban töltötte. 1934-ben azonban a családfő váratlanul megbetegedett köszvényben, állapota látszólag javult, de a szervezete annyira legyengült, hogy egy évvel később tüdőgyulladásban meghalt. Özvegye számos jótékonysági rendezvényen részt vett, csatlakozott segélygyűjtő mozgalmakhoz. Férje hagyatékából pedig emlékérmeket adományozott a Magyar Történeti Múzeum Éremtárának.

Gróf Somssich László kora egyik legnevesebb mezőgazdászának számított, aki a párizsi konferencián, mint agrárszakértő vett részt. A széles ismeretekkel, európai tapasztalatokkal bíró gróf olyan feleséget szeretett volna, aki nemcsak társasági hölgy, hanem részt vesz a gazdálkodásban, a hatalmas somogyi birtok gondozásában és szívesen elkíséri őt a vadászatokra. Választása végül Széchényi Marietta grófnőre esett, aki a főrangú társaságnak egyik közkedvelt alakja volt. A grófkisasszony a „nagy háború” alatt jótékonysági gyűjtést szervezett, majd önkéntes ápolónőnek jelentkezett. Hat hónapon keresztül ápolta a sebesült katonákat a somogyi csapatkórházban, mígnem maga is megbetegedett tífuszban. Az erős szervezetű, sportos (nagyszerű díjugrató volt, rendszeresen indult versenyeken) alkatú lány hamar felépült és folytatta munkáját. A háború után sem tétlenkedett, szegények és árvák számára gyűjtött adományt az általa szervezett Somogy megyei népművészeti vásáron. Ekkor ismerkedett meg a jóképű Somssich gróffal is, aki 1919 februárjában eljegyezte, majd ugyanebben az évben feleségül is vette.

Somssich gróf jól döntött, mert fiatal és csinos feleségében igazi társat talált, aki segítette és támogatta agrármunkájában és diplomáciai feladataiban. 1927-ben együtt utaztak a Genfben megrendezésre kerülő Gazdasági Világkonferenciára. 1930 szeptemberében pedig Marietta grófnő, a Magyar Vadásztársaság egyetlen női tagjaként kísérte férjét Kanadába, egy francia-magyar vadgazdálkodási tárgyalásra. A grófnő a Kaposvári Anya- és Gyermekvédő Egyesület fővédnökeként folyamatosan azon dolgozott, hogyan javítsa a megyében az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet. 1938-ban csatlakozott a magyaros viselet terjesztésének mozgalmához, mely a magyar díszítő elemek alkalmazását szorgalmazta a divatban. Az áprilisban megrendezett operaházi „Magyaros Divatbemutatón“ Marietta nemcsak védnökként, hanem modellként is részt vett. Az általa bemutatott pirossal hímzett teniszruha, és a lenvászonból készített rojtosszélű, bőujjas strandruha hatalmas sikert aratott. A háborús éveket részben Somogy megyében vészelték át, majd 1946-ban elhagyták az országot és Belgiumba emigráltak.

Borító: Úri társaság Keszthelyen (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)