Trianoni nagyasszonyok I.

Fejes Katalin - 2020. május 29. 8:30

1920. január 5-én Apponyi Albert gróf vezetésével utazott Párizsba a magyar delegáció, hogy tárgyaljon a béke feltételeiről. Az elnököt öt főmegbízott (gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, Popovics Sándor, báró Lers Vilmos, gróf Somssich László), a magyar arisztokrácia prominens személyiségei kísérték. A trianoni békeszerződést követően Apponyi Albert és Somssich László diplomáciai feladatokat látott el, Bethlen István és Teleki Pál miniszterelnökök lettek, Popovics Sándor pénzügyi területen, többek között a Magyar Nemzeti Bank elnökeként működött, Lers Vilmos országgyűlési képviselőként kapcsolódott a kormány munkájához. De mit tudunk azokról, akik ezekben az évtizedekben ott álltak mellettük? Mint Apponyi grófnő, Bethlen grófnő, Teleki grófnő és a többi feleség, akik társadalmi szerepvállalásukkal azon voltak, hogy az ország visszanyerje önbecsülését és kilépjen külpolitikai elszigeteltségéből.

Apponyi feleségét, Klotild grófnőt fiatal korában kuruc lányként emlegették. A Dietrichstein Mensdorff-Pouilly hercegi család fiatal contessája az osztrák szalonokban elszántan állt ki a magyar érdekek mellett. Az okos és művelt Clo-Clo, ahogy családja hívta, egy főúri esküvőn ismerkedett meg Apponyi Alberttel. Az ötvenes éves grófot azonnal elbűvölte a csinos, sportos lány, aki a bécsi arisztokrácia ismert és ünnepelt alakja volt. Clo-Clo részt vett minden udvari bálon, toalettjeit a bécsi divatszalonok másolták, télen a korcsolyapályán, nyáron a teniszpályán versengtek érte a férfipartnerek. Számos kérője akadt, de ő nem siette el a házasságot. A legenda szerint egyszer azt jósolták neki, hogy – bár a család karintiai őseit a középkorig vezeti vissza – Klotild grófnő egy magyar arisztokrata felesége lesz. Clo-Clo 1897 kora tavaszán hetedhétországra szóló lakodalom előtt mondta ki a boldogító igent Apponyi grófnak.

Apponyi grófnő igyekezett igazi magyar asszonnyá válni, hamar megtanult magyarul, a gyermekei dajkáitól is azt kérte, magyarul, és ne németül beszéljenek gyerekekhez. Aktívan részt vett a magyar közéletben, a Magyar Nők Szövetségének elnökeként a női választójog bevezetését, hivatali tisztség vállalásának jogát szorgalmazta, jótékonysági akciókat szervezett, rendszeresen publikált a Nemzeti Nőnevelés, és a Kisdednevelés című folyóiratokban, illetve egyik kezdeményezője volt a Petőfi Múzeum (Bajza utcában megnyílt emlékszobák) létrejöttének.

A trianoni döntés mélyen megrendítette, de egyúttal megerősítette abban, hogy minden lehetséges eszközével a magyar érdekeket kell képviselnie. Ha tehette, elkísérte férjét Genfbe, a Népszövetség üléseire, és aktívan részt vett az ott zajló munkákban. 1928-1934 között delegátusként, 1935-37 között pedig fődelegátusként képviselte Magyarországot a Népszövetségben. 1930-ban az első nőként választották be a népszövetségi főbizottság elnökségébe, ahol a nőket megillető jogokért küzdött. Meggyőző és jó vitapartner volt, nagyszerű diplomáciai érzékkel. 1937 végén az ópium, mint kábítószer elleni küzdelemben is részt vett. A bizottság javaslata az ópium forgalmazásának korlátozása volt, ám a török delegátus a mák termelésének betiltását követelte. Apponyi grófnő a forgalmazási korlátozást támogatta, de a máktermelés betiltása ellen szót emelt azzal érvelve, hogy a mák Magyarországon nem kábítószer, hanem közkedvelt ízesítő és két napot kért, hogy ezt bebizonyítsa. Ezt követően Budapestre telefonált és meghagyta a szakácsnőjének, hogy készítsen három hatalmas mákos kalácsot. A finomságot futár vitte Genfbe, a grófnő pedig – a bizottság tagjainak nagy meglepetésére – felszeletelte és szétosztotta. A mazsolás, mézes-mákos kalács hatalmas sikert aratott, a bizottság pedig leszögezte, a mák termelésének betiltása Magyarországra nem vonatkozik.

Míg Apponyi grófnő a politikai színtéren, gróf Bethlen István felesége, Margit a kulturális életben vállalt szerepet. Íróként, újságíróként a korabeli magyar irodalom egyik képviselője volt, művészet pártolóként pedig támogatta a magyar kultúra terjesztését az elcsatolt területeken. A Magyar Irodalom- és Művészet Pártoló Egyesület elnökeként segítette, hogy az elvesztett, majd az első és második bécsi döntés után visszakapott területeken az iskolás gyerekek magyar tankönyveket és olvasókönyveket kapjanak. Az Országos Kaszinóban rendszeresen előadásokat rendezett, melyek bevételét szociális célokra fordította.

Bethlen Margit 1901 nyarán kötött házasságot a Bethlen-nemzetség másik ágából származó Bethlen István gróffal. Míg férje parlamenti képviselő volt, Margit grófnő különböző társadalmi feladatokat vállalt. Egyesületi védnökként támogatta Maros-Torda vármegye háziiparának segélyezését, 1917 februárjában a szénszünet miatt elrendelt iskolabezárások ellen tiltakozott. „(…) Megszoktuk és átment a köztudatba az a kellemetlen hangzású szó is: rekvirálás. Rekvirálnak gabonát, marhát, sok egyebet, mért ne rekvirálhatnának szenet is? A mozi, színház, mulatóhely jó és részint hasznos intézmény, — de nem feltétlenül szükséges. Az iskola pedig feltétlenül szükséges. (…)” A Bethlen-házaspár családi mindennapjaira Bethlen István miniszterelnöki tisztsége vetett árnyékot. Az idők során a házaspár fokozatosan elhidegült egymástól. Míg Bethlen a politikában, Margit grófnő az irodalomban „találta meg” önmagát.

A grófnő műveltségével, sajátos egyéniségével, lírai stílusával a korszak meghatározó szerzőjévé vált. Elbeszéléseiben, regényeiben a női lélek rejtelmeiről, a férfi-nő kapcsolatának problémáiról írt. Mikor férje miniszterelnök lett, egy időre visszavonult az írói tevékenységétől és reprezentatív feladatainak igyekezett eleget tenni. Az irodalomtól azonban nem szakadt el; míg Apponyi Albertné Petőfi-örökségének állított emléket, addig Bethlenné Szendrey Júlia naplójának és írásainak megjelentetését segítette.

Házasságuk megingásának nemcsak Bethlen politikai szerepvállalása volt az oka, hanem nagyon különböző személyiségük is. Margit excentrikus volt, igazi társasági dáma, aki szerette a színházat, a társaságot, rendszeresen sportolt, például szánkóversenyen is indult. A férjét a munka kötötte le, ahogy arról a grófnő többször is nyilatkozott: „Mindig dolgozik, rendkívül aktív szellem. És rengeteget olvas. Minden érdekli, legkevésbé a szépirodalom. A természet-tudomány, a filozófia, a technika izgatja. A pozitív dolgokat szereti, a fikció nem érdekli. Két szóval jellemezhetem: sportif-tudós. Tudományos munkákat nem írt, de mindent elolvas, és mindent tud. Nekem jut a szépirodalom. Így oszlik meg érdeklődési körünk.”

A 20-as évek közepétől a házaspár szinte külön élt. Bethlen István, amikor csak tehette Somogy megyei birtokán tartózkodott, Margit grófnő pedig Torockó utcai villájukban. Így nem csoda, ha mindkettőjük életében megjelent egy másik. Bethlen grófnak Széchényi Andor Pálnéval lett viszonya, míg feleségének Görgey József huszártiszttel. Köreikben szinte mindenki tudott mind a gróf, mind a grófnő kapcsolatáról, de tabunak tekintették. Szerelem helyett maradt az elismerés: „Én voltam az uram első párthíve. Kiváló képességeit negyven évvel ezelőtt fedeztem föl. Ma is éppen olyan feltétlenül bízom Ítéletében, mint annakidején. Még soha nem fordult elő, hogy ne következzék be az a politikai szituáció, amelyet megjósolt.” – mondta Bethlen Margit egy interjú során, akkor még nem sejtette, hogy egy-két év, és bekövetkezik az, amit az egykori miniszterelnök megjósolt.

A cikk második része itt olvasható.

Borító: Apponyiné elkísérte férjét annak jászberényi kortesútjára is (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)