Új kosztüm, piknik és házassági csevej

Fejes Katalin - 2021. szeptember 3. 8:06

Régen, augusztus végén a belvárosi divatszalonokban ismét nagy lett a nyüzsgés. A vakációról visszatérő hölgyek siettek, hogy mielőbb beszerezzék az őszi divat legújabb modelljeit. A délutáni kosztümök, és az estélyi ruhák mellé, mindig sor került egy-egy sport-, vagy túrakosztüm megrendelésére is.

A tweed-, és flanelkosztümök az ősz megannyi színében pompáztak ilyenkor a Pilisben, Dobogókőn, vagy a Mátra lejtőin. A divatnak semmi sem szabhatott határt, holott a lejtők és sziklák megmászásához minél praktikusabb viseletre volt szükség. „Furcsa, hogy még mindig sokan vannak olyan «sportlady»-nek címzett, de a turistasághoz édeskeveset értő hölgyek, akik végkép nem tudják felfogni azt, hogy sem a könnyű, sem a nehéz hegyi túrákhoz nem kötelező a lenge crépe de chine, a zsorzsett toalett, a selyemharisnya, a magassarkú francia cipő. Az efféle dekorált megjelenés — enyhén szólva — komikus hatású a szabad természet szabadságában és esetleg az egész kirándulás kedélyességét is elrontja. (…) Egyszerű gyapjú sportruha, kis hátizsákba eltehető felsőkabát, vízhatlan talpú, Haferl cipő, rövid, szögesvégű, kampós bot, ennyiből áll a minden igénynek és minden szubalpin (középhegységi) túrának megfelelő felszerelés” – írta 1928-ban a túrázóknak szánt tanácsát a Magyar Lányok című magazin.

A divatladyk azonban fittyet hánytak a józan észre, így a neves pesti szalonok egymással versengve készítették a borvörös, cobolybarna vagy éppen hamuszürke sportkosztümöket. Az elegáns szabású ruhák nemcsak a hegyek lejtőin tűntek fel, hanem különböző őszi sportnapokon is. Az autó-, és lóversenyek igazi divatbemutatókká váltak, ahol elegáns asszonyok gardróbjuk legcsinosabb darabjait öltötték magukra. A női divat luxusa nem ismert határokat.

Azoknak, akik nem jutottak be a divatszalonok előkelő világában, szintén praktikus tanácsokkal szolgáltak a magazinok. A régi viharkabát szappanos és timsós oldatban szinte újjávarázsolható volt az egyik képes magazin újságírója szerint: „Az őszi kirándulásra így tisztítjuk ki legjobban régi viharkabátunkat: először langyos szappanos vízben kimossuk. Azután 5%-os tim-sóoldatot készítünk és abban áztatjuk a kabátot. Most erős szappanos hígba tesszük, majd újra a timsó-oldatba. Végül szárításra kiakasztjuk a levegőre. Baloldalon, nedvesen kell vasalni. (Színházi Élet, 1935/41.)

Azoknak, akik piknik kosarakkal vágtak neki a vöröslő őszi erdőnek szendvics és aprósütemény receptekkel szolgáltak a lapok. Az Élet című folyóirat szerint, akár kisebb adag húst is érdemes magával vinnie a túrázóknak, hogy egy tisztásra érve maguk készítsék el a bográcsgulyást vagy a hamuban sült kolbászt. (Élet, 1937/38.)
Akinek nem akadt partnere a nyári szezon végére, annak sem kellett búslakodni a Képes Krónika szerint, hiszen „vége a nyári szerelmeknek… és kezdődhetnek az őszi udvarlások.” Elképzelhető, hogy ez ösztönözte a Tolnai Világlapja apróhirdetéseiben – ilyen-olyan – céllal társaságot kereső hirdetőket: „Két hónapra, míg szabadságom tart, megértő, kedves kis úrileány ismeretségét keresem, kivel az időt kellemesen tölthetném el. Lapban jelzett leveleket „Szeptember” jeligére a kiadóba kérem. Házasság lehetséges. (1926/36.) „Két szőke úrileány, lehetőleg jókedély ü, vagyonos fiatalemberek (barátok) ismeretséget keresi, akikkel kellemesen eltöltött őszi szezon után házasságról is cseveghetnek. Jeligénk „Klassz”. Levelet lapban jelezni. (1926/37.)

Borító: Piknik a szabadban, talán éppen kora ősszel (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)