Ulánusból Smyrni

Pálffy Lajos - 2020. május 12. 10:26

A sorozat előző részében szerencsétlenül járt Huszár rombolóról aztán hajóosztályt neveztek el, amelynek így a következő rombolóját Ulánra keresztelték. Amely keresztnév nem volt más, mit az ulánusok, tehát egy korabeli lovassági alakulat német elnevezése.

A Huszár osztály végül 12 rombolót jelentett a Monarchia számára, s mivel hajóosztályról lévén szó, tudnunk kell, hogy ezek a hajók szinte azonos paraméterekkel rendelkeztek. Így a Huszárhoz hasonlóan az Ulan hossza is 67 méter volt, szélessége pedig 20 centiméterrel haladta meg a hat métert. Sebessége és hatótávolsága a Huszárral teljesen azonos kapacitású kazánok révén ismét csak egyezett, ahogy kezdetben a fegyverzete is. Viszont már teljes egészében Triesztben, hazai anyagból és hazai kezek által készült és alig százezer aranykoronával került többe, mint a Londonban építtetett Huszár. 1906 április 8-án tették a vízre és szeptember 21-én állt szolgálatba a Monarchia haditengerészeténél. És az 1907-es esztendőt jórészt a Földközi-tenger keleti medencéjében töltötte egy hajórajjal. Olyan kikötőkben, helyeken járt többek között, mint Kefalónia, Számosz, Szmirna, Beirut és Patrasz. Majd nyugalmasabb, jórészt kikötőben töltött esztendők következtek kiképzési feladatokkal, 1913-ban hajózott csak egy flottademonstrációra Montenegró partjaihoz. Ekkor már a levegőben volt a háború, égett a balkáni puskaporos hordó kanóca.

Megerősítették hát az Ulan fegyverzetét is, a 4,7 centiméteres Skoda gyorstüzelő ágyúk helyett 7 centiseket kapott, no és egy légvédelmi géppuskát is. Július 24-én pedig Cattaróba vezényelték, hogy részt vehessen az ellenséges Montenegró blokádjában. Így vehetett részt augusztus 16-án a Zenta cirkálót kísérve abban a francia flottával vívott ütközetben, amely a Zenta pusztulását hozta el. Az Ulan, miközben csapkodtak mellette a gránátok, kitört a gyűrűből, csak repesztalálatokat kapva. Ez volt az első, és egyben az utolsó tengeri ütközete, de tudnunk kell, hogya Horthy Miklós által vezetett otrantói áttörésen kívül nem is volt számottévő összecsapás az Adrián a Nagy Háború alatt. Szeptember közepén aztán az Ulan a rombolók klasszikus feladatát teljesítve a Monarch cirkálót kísérte, miközben az a hegytetőkre szerelt ellenséges rádióállomásokat ágyúzta messzehordó lövegeivel. S ahogyan rombolóhoz „illik”, kivette a részét a tengeri aknánk kereséséből és telepítéséből is.

1915 februárjában többször is megtalálták a montenegrói parti ütegek, amiket többnyire a franciák szereltek fel és azok is irányítottak. Ott volt nyáron a Rimini ellen indított támadásnál is, és folytatta a munkát az aknákkal. Az 1916-os esztendő jórészt őrjáratozással és konvojok kísérésével telt. Ez utóbbi kemény feladat volt, hiszen a kereskedelmi és szállítóhajókra az antant rombolói, tengeralattjárói és repülői is vadásztak. Ezért is építettek az Ulan fedélzetére egy 7 centiméteres légvédelmi ágyút is, amely időzítve robbanó repeszgránátokat lőtt a repülőgépek közelébe. 1917-ben még ott volt egy az Otrantói szorosnál és Brindisi ellen vezetett harci bevetésen, de legfőbb tevékenysége már a konvojkísérés volt. 1918. február 2-án felvonult az Ulan is a lázadó matrózok ellen Cattaro kikötőjében, majd elvonultak kazáncserére Pólába.

Itt érte a háború vége, az antant pedig Görögországnak adta az elsüllyesztett Smyrni rombolóért cserébe. Lebontása előtt még 14 évig szolgálta ezen a néven a görögöket.

Borító: Az Ulan (Wikipédia)