Vajon mi lett a herkulesfürdői Ternaszky Anna sorsa?

Pálffy Lajos - 2019. június 4. 9:52

99 esztendeje írták alá Trianonban a Történelmi Magyarország területének kétharmadát elrabló, a kor baloldali szóhasználatával imperialista békét. De már az aláírás előtt, 1919-ben megkezdődött a csehek, vagy éppen a románok által megszállt területekről a magyarok menekülése. A Trianon 100 Kutatócsoport egy adatbázist tett közzé azokról, akik a húszas évek elején kerültek a megcsonkított Magyarországra.

A herkulesfürdői (Krassó-Szörény vármegye) illetőségű Ternaszky Anna tanuló neve 1920. szeptember 29-i dátummal szerepel az Erdélyi Hírek menekültekről szóló összeállításában – és a http://trianon100.hu/menekultek címen elérhető adatbázisban. Amelyre elég rápillantani hogy megállapíthassuk: jórészt azoknak a tisztviselőknek, pedagógusoknak a neveit tartalmazza, akik nem voltak hajlandóak a hűségesküt letenni mondjuk a román királyra. Ugyancsak nagy számban menniük kellett az ország területét behálózó Magyar Államvasutak alkalmazottjainak, akiket a munkáltatójuk többnyire szervezetten menekített ki a románok, horvátok, szerbek és csehek által megszállt területekről. A MÁV-nak a tisztviselői kar menekítésében is meghatározó szerepe volt, ugyanakkor a vasutasoknak meg kellett küzdeniük a gördülőállományért is, hiszen a megszállók első dolga mindenütt a fosztogatás volt, és az elhagyott, elrabolt javakat természetesen a MÁV szerelvényeivel szállították rendeltetési helyükre. Majd pedig többnyire „elfelejtették” visszaadni a rablott holmit szállító vonatokat.

Az adatbázis Dékány István: Trianoni árvák című könyvéhez készült, annak DVD-mellékleteként meg is vásárolható. Közzétételét a szerző, a Noran Libri Kiadó és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő MTA-Lendület Trianon 100 Kutatócsoport együttműködése tette lehetővé. A 22 főből álló kutatócsportban szociológustól művészettörténészen át földrajzosig találunk szakembereket. A kutatási eredményeket remélhetően 8-10 kötetben (forráskiadvány, monográfia, tanulmánykötet), workshopok, konferenciák, cikkek és idegen nyelvű publikációk formájában készítik el a diktátum 100. évfordulójára.

Eme kiadványokban minden bizonnyal nagyon sok új adalékot is megtudhatunk a döntésről, és annak következményeiről. De Ternaszky Anna, a menekülő diáklány boldog gyerekkoráról, hányattatásairól és további sorsáról csak találgatni lehet. Szülei talán valamelyik villa, fürdő alkalmazottai voltak Herkulesfürdőn, Anna pedig egy nagyobb város (Orsova, Temesvár?) magyar középiskolájába járt, amikor menniük kellett. A menekültek útja pedig jórészt Budapestre vezetett, ahol talán Anna is találkozott szüleivel, testvéreivel. Aztán idővel kiköltözhettek a lakhatóvá tett marhavagonból, Anna közben befejezte a középiskolát és magántisztviselőként helyezkedett el egy biztosítótársaságnál.

Ahol aztán udvarlója is akadt, össze is házasodtak. Aztán gyermekeik születtek, akiknek Anna néha, esős napokon mesélt a herkulesfürdői gyermekkoráról. A ködöt pipáló hegyek közé szorult patakról, a gyönyörű villákról és sétányokról. Ahol a zenepavilonban katonazenekar játszott és a szépen rendben tartott parkokban elegáns urak karján karcsú hölgyek sétáltak.

Borító: Képeslap a huszas évekből (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)