Vándorok és falvak VI.: Cigányok és a Habsburgok

Pálffy Lajos - 2022. június 23. 8:40

Mivel cigányok magyarországi, tömegesebb megjelenése a török időkre tehető, hát éppen a Habsburg uralkodók voltak azok, akik rendezni igyekeztek jelenlétüket. Kiváltképp Mária Terézia, majd fia II. József munkálkodott az ügyön, a „cigánykirálynak” is nevezett József főherceg pedig a cigány nyelvet is megtanulta, leírta annak nyelvtanát és szótárt is szerkesztett.

A török időktől a három részre szakadt ország területén folyamatosan jelen lévő cigányság a háborúk, majd a Rákóczi-szabadságharc után került az uralkodók látóterébe. A felvilágosult abszolutista Mária Terézia volt az, aki a magyar ügyeket intéző Helytartótanácson keresztül rendeletekkel szabályozta volna a kérdést. 1758-ban lehetővé tette, hogy a földbirtokosok területükre romákat telepítsenek le és állandó lakóhelyeket építsenek nekik. Három évvel később egy jóval részletesebb rendeletben írják elő a kóborlók összeírását és letelepítését. Ugyanakkor eltiltják a cigányokat a lótartástól is, a kupeckedést és a vándorlást megakadályozandó. Földművelés céljából természetesen lehetett lovuk. A cigányok nem kaphatnak passzust, útlevelet sem már, és arra is kitérnek a rendeletek, hogy a cigány gyerekek nem járhatnak mezítelenül. Rendelkeztek arról is, hogy a vajda szava helyett ezen túl a falu bírájának kötelesek engedelmeskedni. Még a cigány elnevezést is betiltották, helyette az újmagyart, vagy az újparasztot kellett használni.

1773-ban egy újabb rendeletcsomag az előző paragrafusok mellett kifejezetten tiltja már a dögevést is, akit ezen kapnak egy hónapot böjtölhet a börtönben, kenyéren és vízen. A falvakat, amelyek szélén volt kijelölve a romák számára terület, csak a kovácsok és a zenészek hagyhatják el ezentúl, természetesen munka céljából. A gyerekeket 2 és 12 év között helyi gazdákhoz kell adni munkára, hogy megtanulják a szántás-vetést és az állattartást. A plébánosokat is kötelezik, hogy külön hitoktatást tartsanak a letelepedetteknek. Végül betiltják a birodalomban a cigány nyelv használatát, a romáknak azon a nyelven kell beszélniük, ahol éppen élnek. Ez utóbbi rendelkezést II. József is megerősítette.

Hogy aztán egy másik Habsburg, a Rómer Flóris által is nevelt József főherceg (1833 – 1905) 1888-ban cigány nyelvtant jelentessen meg, majd pedig 1200 szót tartalmazó cigány szótárt. Állítólag még ifjúként, a hadseregben tanulta meg katonatársától a nyelvet. Az Alcsúton és a Margitszigeten élő főrend maga is telepített le cigányokat birtokain, és sokat dolgozott a népcsoport jólétének előmozdításán. Talán ezért is nevezték a kortársai kicsit gúnyosan cigánykirálynak a főherceget.

Borító: Valamikor a 19. század végén (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)