Vándorok és falvak XV.: Medvetáncoltatók

Pálffy Lajos - 2023. január 6. 9:17

A mutatványos, tehát valamilyen attrakcióval a közönséget szórakoztató, és ezzel pénzt kereső cigányok közül talán a medvetáncoltatók a legrégebbiek. Hajdanán a vásárok állandó műsorszáma voltak, de egyikről a másikra tartva megálltak a falvakban is, hogy állataikat produkáltathassák.

A vályogvetők után ismerkedjünk meg a cigányság egy lényegesen könnyebb, de ugyanakkor meglehetősen veszélyes pénzkereseti lehetőségével, a medvetáncoltatással. Köztudott, a bocsait terelgető anyamedve az egyik legveszélyesebb jószág, nem ismer pardont, még a fára is utánad mászik, ha így menekülnél. Futásban pedig hiába is vennéd fel vele a versenyt. Ezért aztán sosem volt könnyű medvebocshoz jutni, de aki nagyon akarta, meg tudta oldani. Mindig voltak ugyanis orvvadászok, akik nem egyszer pont a jól eladható bocsok miatt lőtték ki, ölték meg az anyamedvét, hogy aztán egy újságcikk szerint a 2000-es évek elején 3-500 dollárért adják el a bocsok darabját a Balkánon, a sokszor családi hagyományként is medvetáncoltatással foglalkozó romáknak. Mert kétségtelenül voltak ilyen vándorló családok, általában a lakhatásra alkalmassá tett szekerükkel járván leginkább Törökországot, Romániát és a balkáni országokat. De elvetődtek régen, az átjárható határok idején a történelmi Magyarországra és Európa más országaiba is, amiről számos korabeli fénykép is tanúskodik.

Kezdetnek tehát beszerezték a medvebocsokat, majd orrukat és alsó ajkukat átlyukasztva rájuk került a szájkosár és a lánc, mert a cigányok is tudták, hogy a medve nem játék. Ezután következett az állat betörése, ami meglehetősen kegyetlen módon zajlott. A két lábra állást például úgy idomították be, hogy vaslappal fedtek le izzó parazsat, majd a mellső lábaival erre állították rá a szerencsétlen mackót, miközben megrántották a láncát. Így az állat megégetvén érzékeny mancsait, idővel már a láncrántásra is rögtön felágaskodott, innen pedig már nem volt nehéz rávenni, hogy imbolygó mozgásával valami táncszerűséget produkáljon. Arra is volt példa, hogy az engedetlenséget veréssel, vagy pálinkával való kábítással szerelték le. Az is előfordult, hogy levágták a karmait, és kitördelték a szemfogait a medvének.

2000-ben, Bulgáriában 21 ilyen medvét vettek el gazdáiktól, 2002-ben, Szerbiában hatot tudtak így begyűjteni az állatvédők, miközben 18 pénzkeresésre használt, beidomított állatról volt még tudomásuk. A történethez az is hozzátartozik, hogy az állatok gazdái Bulgáriában és Szerbiában is életjáradékot kaptak cserébe, amely nem volt rossz üzlet, hiszen egy barnamedve csak 20-30 évig él. Utána újat kellett volna beszerezni.

Borító: Medvetáncoltatók képeslapon (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)