Vándorok és falvak XVI.: Kártyavetők

Pálffy Lajos - 2023. január 25. 10:33

A cigányok által űzött kártyavetés egyidős a romák európai megjelenésével. Az utóbbi, a jövőt elénk varázsoló tevékenységhez használt kártyák azonban jóval később születtek meg, mint megtörtént volna a romák török hódítás következtében történő beáramlása.

A középkori cigányságot körüllengő misztikum, egyfajta varázs minden bizonnyal idegenségükből, életmódjukból adódott. A falvak, no és a városok népe a 15. századra már jól kialakult életritmusa szerint élt, amit meghatároztak az évszakok, az idénymunkák, de még inkább a vallásosság, és az ezzel kapcsolatos ünnepek. Kiszámítható volt valahol az élet a háborúk és a járványok ellenére is, és ebbe a kiszámíthatóságba hoztak valami mást, valami kiszámíthatatlant, új tényezőt Európa, avagy a Magyar Királyság határain megjelenő cigánykaravánok. Az idegen, különösen, ha a bőrének a színes is más árnyalatú, mindig is az érdeklődés tárgya volt. Voltak olyanok, akik féltek tőle, mások pedig nyílt kíváncsisággal fordultak feléje. Utóbbiak közül kerültek ki a bevándorló cigányság asszonyai által művelt jóslások fizető résztvevői is.

A folyamat lényege a meggyőző fellépés volt, a kártyavető ezt úgy érhette el leginkább, ha maga is elhitte, hogy itt valami varázslat történik, a kártyának hatalma van. A jóslás során az elhangzottakat pedig úgy kellett alakítani, hogy a kuncsaft valami olyat is halljon, amit hallani szeretne. Ehhez azért kellett némi pszichológiai érzék is, no és empátia. Meg természetesen valami külső jegyekben megjelenő különlegesség, mert ha mondjuk a nagyon is jól ismert szomszédasszony kérte el a tenyerünket, az mégsem volt olyan hatásos, mintha ezt egy furcsa nyelvet használó, tarka rongyokba öltözött, boszorkányokhoz hasonlatos cigányasszony tette volna.

Aki az első időkben, de még sokszor a múlt században is terményben, esetleg kisebb értékű állatban, baromfiban kérte el a jóslás árát. A kifejezett jóskártyák, cigánykártyák megjelenése az 1600-as évekre tehető, de a ma használatos, még a kínai boltokban is árult 32, vagy 36 lapos verzió a 19. század második felére alakult ki. A jóskártyán szereplő, legalább négy nyelvű feliratok általában a következők: Váratlan öröm, Gondolat, Utazás, Kevés pénz, Üzenet, Szomorúság, Lelkész, Veszteség, Katonatiszt, Bosszúság, Gyermek, Vágy, Szerelmes nő, Özvegyasszony, Szerelem, Hamisság, Tolvaj, Szerencsétlenség, Betegség, Ház, Látogatás, Ellenség, Féltékenység, Remény, Pénz, Ajándék, Halál, Állandóság, Szerencse, Hűség, Özvegy férfi, Örvendezés, Levél, Bíró, Szerető és Házasság.

Nagyon sok múlik aztán a húzások számán (általában 1-21 lap között mozog) és a kirakási módon is. De a legfontosabb szabály az, hogy nincsen szabály. És a húzott, kiosztott lapokból születő jóslatok sem feltétlenül állnak szoros kapcsolatban a lapokon szereplő képekkel, szövegekkel.

Borító: Az 1910 körül nyomtatott vetőkártya további lapjai (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)