Vár, amit jórészt a víz vitt el

Pálffy Lajos - 2022. október 10. 8:56

A légrádi várat is hiába keresnénk, ha ott állnánk a Mura és a Dráva összefolyásánál. Pedig itt állott egykoron és őrizte a környező vidéket, no és a Stájerországba vezető utakat. Aminek aztán a török megjelenésével lett nagyobb jelentősége, mert azokat szabályosan vonzotta ez a nagy zsákmánnyal kecsegtető vidék.

A Kapronca-Kőrös megyei Légrád Lő néven valamikor magyar határőr település volt, alatta már horvátok laktak. Magyar lakosságú volt akkor is, amikor a Csákok várat építettek ide, ami csak egy fallal körbevett lakótorony lehetett ezen a stratégiailag fontos helyen. Aztán a nagyhatalmú Csákokkal Károly Róbert leszámolt, és Légrád egy feltörekvő famíliáé, a családi fészekről elnevezett Németújvári grófoké lett. 1350-ban aztán Nagy Lajos királyunk úgy döntött, hogy a települést és a várat inkább hívének, Lackfi Istvánnak adja, talán éppen az előtte évben a nápolyi hadjáratban hadvezérként elért diadalokért (Ascoli és Aversa). Aztán a Lackfiak ideje is lejárt, Zsigmond pedig a Széchyeknek adta Légrádot. Akiktől 1405-ben a Cilleiek elvették, de ez a család is kihalt, így Mátyás úgy gondolta, hogy a vár a legjobb helyen lesz a koronavámokkal oly híven sáfárkodó Ernuszt Jánosnál. Akiből aztán a kincstartóság mellett horvát-szlavón bánt is csinált nemzeti királyunk.

A báni tisztséget aztán az öreg Ernuszt János nevű fia is megkapta 1507 és 1510 között, immár II. Ulászlótól, Légrádot pedig János halála után Gábor nevű fia örökölte. Aki Keglevich Péter lányát vette feleségül. Azét a Keglevichét, aki a horvátok élén ott harcolt Mohácsnál, majd I. Ferdinánd 1533-ban horvát bánná tette. És aki veje, Ernuszt Gábor 1541-es halála után egyszerűen elfoglalta annak birtokait, így Légrádot is. A várat aztán öt év múlva Zrínyi Miklós horvát bán kapja meg Ferdinándtól, majd Szigetvár eleste és a bán hősi halála után Légrád lesz a déli végvárrendszer legkeletibb őrhelye. És marad a Zrínyi család kezén, akik folyamatosan erősítik, palánkot építenek a négyszögletes, sarkain körbástyás belső vár köré. A török már 1540-ben ostromolja, 1577-ben pedig be is veszi, de két év múlva visszavesszük.

Az 1600-as években a palánkot korszerű, olaszbástyákkal megerősített falak váltják, a költségekhez a stájer rendek is hozzájárultak. Az 1660-as évekre viszont az állandó árvizek úgy alámosták a falakat, hogy Zrínyi Miklós, a költő 1661-ben a vár elhagyása mellett döntött. Kissé távolabb, a Mura partján felépítette hát Új-Zrínyivárat, ahová az őrséget és a hadiszerszámokat át is költöztette. 1691-ben, Zrínyi Ádám halálával aztán a maradék Légrád is a kamaráé lett. Előbb Marchio de Prye, majd Csikulin János, aztán Althan Mihály kezén van, akitől 1791-ben Festetich György gróf vette meg.

Őt már csak a település, és a várhoz tartozó birtokok érdekelhették, hiszen a Dráva és a Mura áradásainak kitett várépületek ekkorra már használhatatlanok. El is tünteti az idő azokat nyomtalanul, hiába is keresnénk most Légrádon várat, amit nem a víz vitt el, azt elhordták a helyiek, ilyen-olyan építkezéseikhez.

Borító: A vizek által körülvett vár egy 1572-es metszeten (oroksegvedelem.hu)