Vár Kemendolláron

Pálffy Lajos - 2022. március 30. 9:54

A kemendi várat pedig a mai Kemendolláron kell keresnünk. A zalai falu nevében pedig nem az amerikai fizetőeszközt kell keresni, mert az 1895-ben Kemendből és a szomszédos Ollár nevű településből lett létrehozva. De a vár, az mindig is Kemendhez tartozott.

A 250 méteres domb tetején lévő erősséget 1337-ben emlegetik először (míg Ollárról már 1292-ben vannak adatok), amikor is a Héder nembeli Kakas János és Henrik Léka váráért cserébe jut itt birtokhoz Károly Róbert jóvoltából. Utódaik már a Kemendi előnévvel szerepelnek a történelemben egészen az 1400-as évek elejéig, amikor is a Zsigmond ellen szervezkedőkhöz csatlakoznak, és természetesen elvesztik aztán birtokaikat, így Kemendet is, amit a későbbi császár a gersei Pethőknek, jelesül Jánosnak és Tamásnak adományoz 1403. november 6-án. Kakas János és Henrik utódai pedig a nevükből is következően nem adják csak úgy át a várat, zsoldosokkal rakják meg azt, hogy aztán a Pethők szabályos ostrommal és kiéheztetéssel bírják jobb belátásra a védőket 1405-ben. De még akkor is pénzért, lovakért, ökrökért és egy hintóért cserében hajlandók csak távozni, amiket meg is kapnak. A vár a Pethőké lesz tehát, az adományt azonban rövidesen Cillei Ulrik kebelezi be. Tőle I. Ulászló lengyel-magyar király veszi el fegyverrel, és adja vissza a Pethőknek 1441 nyarán.

Eztán már marad a többi várral (Keszthely, Tátika, Rezi, Márványkő) a gersei Pethőké, de folyamatosak a pereskedések a különféle birtoktestekért a család ágai között. Így jönnek el a török idők is, Kemendből is végvár lesz, 1569-ben Giulio Turco rajzolja le először ebben az állapotában. Aztán 1600-ban elesik Kanizsa, így Kemend is komolyabb szerepet kap. 1621-ben 7 lovas és 13 gyalogos szerepel a kemendi összeírásban, havi 121 forint zsoldigénnyel. Ami ritkán érkezik csak meg, ezért itt is, ahogy a többi, a Zala vonalát biztosító végvárban, állandóak a szökések. 1644-ben ráadásul pestis is pusztít erre, Bessenyei István komári kapitány jelentésében egyenesen üres várat emleget. 1648-ban aztán Eördög István pölöskei kapitány összegezte Batthyány Ádám dunántúli főgenerálisnak a végváriak számát: Szentgyörgyvár: 50 lovas; Kapornak: 20 lovas, 25 gyalogos; Kemend: 6 lovas, 25 gyalogos; Peleske: 10 lovas, 27 gyalogos; Türje: 35 gyalogos; Sümeg: 29 lovas, 180 gyalogos; Zalavár: 7 lovas, 40 gyalogos. Ezek az adatok is jelzik, hogy Kemend sosem tartozott a fontosabb erősségek közé.

Ugyanakkor 1664-ben, a Dráva mentén felfejlődő Bécs elleni török hadjárat során Kaplan pasa csapatai veszik ostrom alá. Amikor a török aknákat kezd ásni a falak felé, a kemendiek szabad elvonulás fejében megadják magukat, a várat pedig a török felrobbantja. Az ostrom, természetesen meglehetős túlzásokkal, szerepel Evlija Cselebi ismert munkájában is. Kemendet aztán a vasvári béke után újjáépítik, egészen Kanizsa visszafoglalásáig magyar őrség tanyázik benne, 1686-ban 10 lovas és 30 gyalogos hajdú. Aztán 1692-ben már elhagyott várként emlegetik, 1730-ban pedig a várat birtokló Pethőknek is magva szakad. Így érkezik meg Bécs jóvoltából 1742-ben ide is Festetich Kristóf tulajdonosnak, és a vár köveiből uradalmi épületeket, kápolnát építtet. A maradékot pedig állítólag 1863-ban, a pókaszepetki templom építéséhez használják majd fel.

Borító: A vár Kőnig Frigyes elképzelései szerint (varlexikon.hu)