Várkapitány szekercével a fejében

Pálffy Lajos - 2020. május 19. 11:18

Ha már előkerült a cikksorozatban Gárdonyi Géza híres regénye, be kell mutatnunk röviden annak egyik jeles mellékszereplőjét, Mekcsey Istvánt is. Aki ténylegesen főszereplő volt társkapitányként az egri vár megvédésében. Hogy aztán egy jobbágy fejszéjével a fejében végezze néhány hónappal az ostrom után.

Hősünk 1536-ban tűnik fel az oklevelekben, mint a baranyai Halesfalva (ma Helesfalva) birtokosa. Aztán a török térnyerése miatt 1546 márciusában már Győr várában találjuk, ahol 98 huszárnak a parancsnoka. A következő grádics felemelkedésében a huszti várkapitányság, amit 1548-ban nyer el, Brodarics Mátyással együtt vezetve a Lengyelország felé vezető utat védő erősséget. Aztán megkapja a kapitányság mellé a máramarosi sókamara irányítását, és a megye ispánja is lesz I. Ferdinánd jóvoltából. De úgy látszik, nem érzi magát itt jól, ezért a szigetvári kapitányságért folyamodik az uralkodóhoz. Ezt viszont végül Gyulaffy László kapja meg, az ekkor már latinul, németül és törökül is jól beszélő Mekcseyt viszont török és a magyar túlkapásokat, határvillongásokat tárgyaló úgynevezett gyöngyösi bizottságba helyezik. Talán egy ilyen békét veszélyeztető összecsapás ügyében járt 1550 nyarán Egerben is, aminek aztán 1551 január elsejétől a kapitánya lesz.

Mégpedig az 1548 óta itt kapitánykodó Dobó Istvánnal azonos, évi 600 aranyforintos fizetéssel, amiből azért 9-14 lovasból álló kíséretét is el kell tartania. Jókor jön ez a pénz, mert elszegényedik a bizottsági munkában, és még bizonyos huszti kártérítési ügyekkel is szembe kell néznie. Erre a fizetésre aztán nősülni is lehet, amire gyorsan sort is kerít, hiszen január 11-én meg is tartja a nemes és gazdag Szunyogh Eszterrel Egerben az esküvőjét. Amire nagy okosan I. Ferdinándot is meghívja, aki pedig szép levelet és egy aranyozott ezüstkelyhet küld maga helyett, 100 forintos értékben. 1552 tavaszán, a török készülődésének a hírére, legfőbb feladata a toborzás és a segítség után való járás lesz. És Dobóval együtt még idejében elküldik családjaikat a Felvidékre. Egy a lánytestvérnek írt levélben Mekcsey végrendelkezik is, úgy számolván, hogy a vár talán két hétig ha tarthatja magát. Aztán a szeptember 11-i körülzárás és az október 17-i elvonulás között születő diadalhoz kell az ő vitézsége is az Ó-kapunál. Ahol a szétfreccsenő kövektől súlyosan meg is sérül. De nem hagyja ott az őrhelyet, és ha kell, bottal buzdítja katonáit a helytállásra.

A török kudarca után azonnal segítséget kérnek Dobóval a rommá lőtt vár helyreállításához, és katonákat az elesettek helyére. De Bécs megint csak halogat, és a nemesi vármegye sem segít, így novemberben bejelentik a lemondásukat. De márciusig még Egerben maradnak, közben Mekcsey megírja feleségének, hogy szerezzen be „jó diósi borokat”, mert indul haza. Ami társzekerekkel és 10-12 kipróbált lovasával március közepén meg is történik, de két nap utazás után a sajóvárkonyi jobbágyok nem adnak sem váltólovakat, sem pedig szénát Mekcseynek. Az ekkor 11 jobbágyportát számláló falucska legyőzi a felpaprikázott egri győzőt, széna és ló helyett baltát kap a fejébe, és ráadásnak még két lándzsadöfést is. Az már nem segít rajta, hogy volt beosztottja, Bornemissza Gergely véres bosszút áll majd a falun (a tettesek sosem kerülnek elő).

Mivel testvérének sem születik fia, a család férfiágon kihal, a felesége pedig később újra férjhez megy. Ferdinánd aranyozott serlegének sorsáról nem szólnak az írások.

Borító: Székely Bertalan: Egri nők, Mekcsey az Ó-kapunál küzdött (Wikipédia)