Végül Lipót is felajánlotta az országot

Pálffy Lajos - 2018. szeptember 17. 10:24

Aztán ezek a lelkészek elleni lépések és várrobbantások időben azért távol estek egymástól, vegyük azért sorban a történteket. A hosszú uralkodás vége amúgy az lesz, hogy Lipót halála előtt lelkére köti utódjának, béküljön ki a magyar nemzettel.

Mert mint már láthattuk, volt miért békülni, gondoljunk csak itt a hazai protestánsok szabad vallásgyakorlatának korlátozására, a 300 felvidéki lelkész meghurcolására, részben gályarabságra vetésére. A magyar nádor helyett idegen kormányzó kinevezésére. Hogy aztán a „húzd meg” politikája után enyhülés jöhetett, az a Thököly-felkelésnek (róla majd később olvashatnak), és a francia háborúnak köszönhető. 1681-ben a soproni diétán Esterházy Pál lett a nádor, a törvény (artikulus) szerint vármegyénként két helyet kaptak az újhitűek vallásuk gyakorlására. Így aztán lehetővé vált valamiféle megbékélés, vagy inkább fegyverszünet a központosító, az abszolutizmus irányába elmenő Lipót és a magyar nemesség között. Amely a Buda visszavétele után egy évvel a törökpártiaknak meghirdetett közkegyelem hatására is az 1697-es pozsonyi országgyűlésen megszavazta a permanens Habsburg örökösödést, és lemondott az Aranybullából átvett ellenállás jogáról is. Hja, nagyuraink talán még hálásak is voltak, hiszen egyik „pogánytól” csak sikerült megszabadulni, igaz csak a másik segítségével.

Mindeközben viszont hatalmas hadseregek mozogtak, vagy lettek télire beszállásolva az amúgy is kivérzett területeken, nőtt hát az ellenállás is, ami először 1697-ben, Tokajban lépett a tettek mezejére. Ezt még ugyan a rajnai frontról átdobott Savoyai Jenő nagy erővel leverte, de a parázs tovább izzott. Sőt, a nemesség körében is nőtt az elégedetlenség, hiszen a töröktől visszavett területeken csak az térhetett vissza a földjére, aki okmányokkal igazolta birtokosi mivoltát, és aki a földjei értékének 10 százalékát fegyverváltságként kifizette. Időközben aztán Erdély sorsa is beteljesedett: 1687-ben megérkezett Lotharingiai Károly csapataival, a jó Apafi Mihály fejedelem pedig kénytelen volt élelmezni ezeket, sőt, még 700 ezer aranyat is fizetnie kellett Bécsnek, úgy, mint korábban a Portának. Egy év múlva pedig az erdélyi rendek a fogarasi nyilatkozatban Sztambul helyett Bécs uralmát ismerték el. 1690-ben meghalt Apafi is, Lipót pedig a Diploma Leopoldiumban összeszedte az erdélyiek jogait, de még inkább a kötelezettségeit. Aztán a déli, kihalt részekre horvátokat és szerbeket telepített határőrnek, Buda és Esztergom környékére pedig Kollonich Lipót érsek „vérhigító” tervei alapján megérkeztek az első sváb telepesek. A végvári katonaság javát a szélnek eresztették, a hűségesebbjét besorozták, az üres várakat pedig felrobbantották, nehogy valamiféle kurucok beléjük fészkeljenek.

A mélyen vallásos Lipót pedig még 1687-ben, a Pozsony melletti Máriavölgyben felajánlotta Magyarországot a Boldogságos Szűznek. Emellett azért alapított három egyetemet is.

Borító: A pénzein sem szépítették meg (monetarium.hu)