Visszavonulóban

Pálffy Lajos - 2021. július 20. 9:29

Hogy mégis mit kerestek a Dunaflottilla hajói Odesszában, majd mondjuk a Dnyeper folyón, arról már érintőlegesen esett szó a sorozat előző részeiben. Ez az április derekától nyár végéig tartó akció végül a hadihelyzet megváltozása miatt ért véget.

Az 1917. évi februári forradalom után mozgolódni kezdtek az orosz fennhatóság alatt évszázadokon át élő ukránok is. Majd a bolsevik puccs után ki is nyilvánították függetlenségüket és egy meglehetősen jól működő államot (Ukrán Népköztársaság) hoztak létre Kijev központtal néhány hónap alatt. A nagyorosz birodalom eszméjét be nem vallottan tovább dédelgető bolsevikok mindezt nem nézték jó szemmel, és ügynökeik révén próbálták destabilizálni az új országot, majd Antonov-Ovszjenko, a Téli Palota „megostromlója” vezetésével megindították seregeiket is. Az 1918 januárjában Kijevet is elfoglaló, vérengző vörösöket végül a Breszt-Litovszkban február 9-én megkötött béke után a Monarchia és Németország csapatai szorítják ki az áprilisig tartó harcokban Ukrajnából. (Bulgakov A fehér gárda című műve nagyon hitelesen mutatja meg a zavaros állapotokat.)

S mint tudjuk, a Dunaflottilla monitorai 1918 áprilisában jelennek meg Odesszában, miközben a német szövetségesek inkább a nagy orosz hadikikötő, Szevasztopol és az ottmaradt orosz flotta felé tájékozódtak. Wulff Olaf Richárd flottillája aztán kisebb egységekre bomlott, és felderítéseket végzett a Dnyeszteren, a Bugon és a Dnyeperen. Ahol Herszon városáig jutottak a legtávolabbra. A cél az összeköttetések létesítése a harcoló osztrák-magyar és német egységekkel, no és az Odesszába vezető vasútvonal biztosítása volt. Aztán megváltozott minden: a Szaloniki városánál kialakított hídfőből megindult az antant támadása Bulgária ellen, és szeptember folyamán megtörtént az áttörés is. Az odesszai kaland ezzel véget ért, az egységet azonnal visszarendelték Brajlába, a Duna-delta elé. Mert a bolgár összeomlással és az október harmadikai különbéke-kérelemmel veszedelmes helyzet alakult ki a Duna mentén is.

Mindenek előtt a szerb szabadcsapatok, a komitácsik mellett a románok aktivizálódására is lehetett számítani. No meg a franciák is viszonylag hamar megtették a szaloniki és a Duna közötti közel 400 kilométeres távolságot. És bizony október 19-én a római alapokon álló Lom városánál, Bulgária északnyugati végében a francia tüzérség elkezdte lőni a Dunán mozgó hajókat. El is süllyesztettek egy uszályt, és az azt vontató gőzöst is. A Dunaflottillának ebben a helyzetben vagy 1000 kilométeres folyószakaszt kellett volna védelmeznie, és fedezni a balkáni visszavonulást. Lom városánál végül a Temes és az Enns monitorok, no és a Viza őrnaszád ágyúi hallgattatták el időlegesen a francia ágyúkat, de október 21-én a Szávának, a Barsch őrnaszádnak, és a felfegyverzett Una gőzösnek már ismét heves ágyútűzben kellett a város alatti folyószakaszon áttörniük. Miközben a franciák nem tartották be természetesen a Bulgáriával kötött különbéke bizonyos pontjait, különösen azt, hogy a fegyverszünet szerint október 26-ig a szövetséges csapatoknak el kell hagyniuk az országot. A kivonulók pedig abban a hiszemben voltak, hogy eddig a dátumig nem érheti támadás őket. Érte.

Borító: Visszavonulóban (alfahir.hu)