Winterl és Plenk professzor urak 250 esztendős fakultása

Pálffy Lajos - 2019. november 7. 12:42

250 esztendeje létezik Magyarországon egyetemi orvosképzés, Mária Terézia ugyanis 1769. november 7-én uralkodói leiratban nevezte ki gróf Fekete György korábbi alkancellárt a nagyszombati egyetem vezetőjének. Ezzel párhuzamosan Gilg József, a város orvosa kineveztetett a frissen felállított orvosi kar élére.

Magát az egyetemet a mindhalálig magyar szívvel és ésszel gondolkodó jezsuita, Pázmány Péter fundálta még a jezsuiták nagyszombati gimnáziumára is alapozva 1635. május 12-én, de csak a bölcsészeti és a teológiai képzés megindításáról volt szó az első időkben. Pázmány évekig tanított a jezsuiták gráci főiskoláján, volt tehát némi affinitása a hitviták mellett az oktatási kérdésekhez is. Érdekes, az egyetemalapítást az uralkodó, II. Ferdinánd támogatta, viszont a pápa nem. VIII. Orbán azzal próbált keresztbe tenni, hogy miért nem szervezték meg a jogi és az orvostudományi fakultásokat is, amelyek nélkül nem is működhet egyetem. Aztán volt némi huzavona, és Pázmány halála után egy emberöltővel a helyükre kerültek a dolgok. 1667 január 2-án a nagyszombati jogi karon is megindult az oktatás, s ahogy láttuk, rá nem egészen két esztendővel beindult nagy nehezen az orvosi képzés is.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy a térségben, Prágában 1348-tól, Krakkóban 1364-től, Bécsben pedig Krakkó után egy évvel működött az orvosi kar. Sőt, 1622-ben Salzburgban, 1674-ben pedig Innsbruckban is megalakultak az orvosi fakultások. Így talán pont Bécs kérésére Nagyszombat orvosi diplomája kezdetben csak a magyar területekre volt érvényes. Ennek ellenére, a karra először felvett 39 hallgatóból kilenc érkezett osztrák területekről, kettő olasz volt, három pedig német. És 22 pedig nem volt katolikus, de ennek akkor már nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. A források jól mutatják az oktatás megindításának nehézségeit, a tanári beadványok laboratórium létrehozásáról, botanikus kert alapításáról, a könyvtár orvosi könyvekkel való bővítéséről, vagy éppen a klinikai, azaz gyakorlati tanításról szólnak. A tankönyvek Bécsből is érkeztek, de jellemzőbb volt, hogy a professzorok saját jegyzeteikből tanítottak.

Hogy aztán kik is voltak ezek a jellemzően Bécsből érkező tanárok, arra nézzünk két példát: Winterl Jakabét (1709-1809), aki a botanika és a kémia tanára volt. Az előbbinél a svéd Karl von Linné (1707-1778) 1735-ben kidolgozott kettős rendszertana alapján adott elő, ebből is láthatjuk, hogy nem volt a világtól elzárva. A kémiát, mint újnak mondható tantárgyat pedig a saját maga által kidolgozott rendszer szerint adta elő, amelynek lényege az önálló gondolkodásra való ösztönzés volt többek között. A nagy népszerűségnek örvendő Winterlnek pont az ellentéte volt Plenk Jakab (1732-1807), a sok csatát látott katonai sebész, aki mogorva volt, nem ügyelt a külsejére sem, viszont lakásának minden szeglete könyvekkel volt tele. Sőt, maga is írt a sebészetről, és másik szakterületéről, a szülészetről értekezéseket, de tanított szemészetet is. 1777-ben aztán pakolnia kellett a többiekkel együtt mindkettőjüknek, mert Mária Terézia úgy döntött, jobb, ha az egyetem Budára, a jezsuiták volt székházába és a királyi palotába költözik. 1777 nyarán tehát Kempelen Farkas logisztikai felügyelete mellett mindent hajóra raktak, aztán a Vágon és a Dunán lecsorogtak szépen a mostani fővárosig.

Borító: Az egyetem, ahogy utólag elképzelték (Wikipédia)