Zóki aszkosz

Pálffy Lajos - 2018. április 13. 9:58

Két dolgot kell mindjárt az elején erről a kis, a 3D-s szoftver segítségével körbejárható, megforgatható kerámiaedényről elmondani: azt, hogy mi fán terem az aszkosz, és azt, hogy milyen is volt az a zóki kultúra.

Az aszkosz, ahogy már a hangzásából is kikövetkeztethetjük, egy ókori görög edénytípus, egy jobbára félgömb alakú csésze, amely kerek szájban végződik általában és félkör alakú, keresztben rátapasztott fülénél fogták meg használói. Ebből a félgömbből aztán elég könnyen madáralakot is lehetett formálni, ezért is nevezhette el aszkosznak ezt a 7 centiméter magas, vélhetően rituális célokra használt edénykét a Balatoni Múzeum illetékes munkatársa. Aki a tárgy lelőhelyének a Pécstől 15 kilométerre, délnyugatra található Zók-Várhegyet adta meg.

Madáralak benyomkodott stilizált tollakkal (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Tehát edénykénk annak a kora bronzkori kultúrának a terméke, amit éppen erről a Baranya megyei településről neveztek el, és a maga korában meghatározó befolyást gyakorolt az egész Kárpát-medencére. Zókon a Nagy Háború alatt, 1917-ben kerültek elő az első régészeti leletek, és az ásatások a háború ellenére is tovább folytak. Olyannyira, hogy aztán az 1919-ben ide is bevonuló szerb csapatok valamilyen megfontolásból egyenesen Belgrádba szállították az előkerült anyag java részét. Ez az edényke viszont itt van, Keszthelyen őrzik, és azt bizonyítja, hogy ha egyáltalán Zókon készült, akkor az agyagművesség legalább olyan magas fokon állt itt a korai bronzkorban, mint a rézöntés. Mert más leletek mellett ennek a nagy tudást igénylő munkának a leleteit is megtalálták a várhegyen. Hogy aztán miért itt alakult ki ez a jelentős bronzöntő műhely, arra nincs igazán magyarázat, hiszen sem réz, sem pedig ón, vagy éppen antimon az égadta világon sehol sincs Zók közelében.

A tudomány jelen állása szerint a rezet a keleti Alpokból, vagy éppen a Felvidékről szállították ide lepény, vagy cipó formába öntve. Az ónért pedig egészen Morvaországig kellett elmenni, de mindez nem akadályozta meg az akkori, Krisztus előtt 2800-tól működő öntőmestereket. Akik kétrészes agyagformákat használtak, ezekből is találtak Zókon. Ahol a bronz előállítása mellett földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak, és hát fazekasok is élhettek. Hacsak nem valamilyen cserealapként repült ide valamikor ez a fej nélküli madár.

Borító: Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND