Zsigmond Európa tetején

Pálffy Lajos - 2017. december 12. 10:07

A német-római császári cím akárhogy is nézzük az első háromban mindenképp ott volt a tekintélyek akkori rangsorában. Zsigmond pedig eljutott ide úgy, hogy az elején még be is börtönözték a nagyurak, akik uralkodni akartak helyette az országban.

Igen, a Lackfiak, a Garaiak, a Bebekek és Kanizsai János esztergomi érsek, de talán senki sem akart itt erős uralkodót látni, Zsigmond viszont ügyesen lavírozott és csak sikerült megkapaszkodnia trónon. Második házasságával és a Sárkányos Rend létrehozásával támaszkodhatott már a vele szövetséges bárókra, így koncentrálni tudott az Európában megjelent oszmán török fenyegetésre is. 1389-ben ugyanis a balkáni népek, élükön a szerbekkel, végzetes vereséget szenvedtek Rigómezőnél, a szerbek is a török vazallus államává lettek, így megnyílt az út a Magyar Királyság felé. Ezért Zsigmondnak lépnie kellett, 1397-ben, a temesvári országgyűlés után bevezették a telekkatonaságot: minden 20, majd 33 jobbágy után egy katonát kellett kiállítani a kisebb és nagyobb birtokosoknak. Akik nyilván ennek nem örültek, de mégis csak komolyan kellett venniük I. Bajazid hadainak, portyázó martalócainak temesközi megjelenését. A török Galambóc várát is elfoglalta és Zsigmond négy hadjáratban sem ért el különösebben semmit Bajaziddal szemben. Sőt, Nikápolynál 1396-ban nagy vereséget szenvedett egy „nemzetközi” sereg élén. A sikertelenség után született meg a döntés a Nándorfehérvárra épülő déli végvári vonal és az előtte lévő pufferzóna kiépítéséről.

Ami így-úgy, de 1521-ig meg is fogta a soha nem lanyhuló török támadásokat, de ehhez kellett a mindenkori magyar király odafigyelése, hatalma, pénze is. Ez a hatalom végül Zsigmondnak is megadatott, támaszkodhatott a kiváltságokkal ellátott városokra, a bánya- és sómonopóliumra, a rendszeresen beszedett rendkívüli hadiadóra, és a 16, a lengyel királyságnak elzálogosított település kapcsán befolyt pénzekre is. Ezen kívül élt a pénzrontás lehetőségével, kispórolva az ezüstpénzekből az ezüstöt. De mindezt kevésnek érezte (az is volt) a török ellen, ezért – ahogy később Mátyásnak is – Nyugat felé fordult a figyelme, az itt megszerezhető erőforrásokat is a török ellen kívánta felhasználni. Zsigmond családi kapcsolatai révén is megjelenhetett ezen a térfélen, kalandos úton végül 1411-ben csak német királlyá választották. Az 1414-ben kezdődő konstanzi zsinaton fő célja a pápaság egységének megteremtése volt, de az angolok mellett diplomáciailag beavatkozott a százéves háborúba is. Aztán nem várt és megoldhatatlan problémája akadt Csehországban, ahol Husz János meggondolatlan megégetése után felkelés bontakozott ki. Zsigmond, jobb ötlete nem lévén, keresztes hadjáratokkal igyekezett megtörni a huszitákat, akik később néhány felvidéki várat is megkaparintottak. (A Husz tanainak követőiből rablóbandává züllő cseheket csak Mátyás tudja majd kikergetni az országból.)

Viszont Zsigmondnak talán éppen ezek a husziták hozzák meg a császári címet, hiszen törekvéseit látva 1433-ban IV. Jenő pápa császárrá koronázta Rómában. Jelleméről, magánéletéről és a császári évekről a következő cikkünkben olvashatnak.

Borító: Zsigmond bevonulása a zsinatra (Wikipédia)