Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2024. szeptember 2. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók szeptember 2-6.

09.02. Hétfő

1858. szeptember másodikán  született Pozsonyban a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legfontosabb alkotója, Fadrusz János. Gyermekként még nem tűnt ki a többiek közül, sőt, szülei a gyenge tanulmányi eredményei miatt lakatosinasnak adták, ám a műhelyben szorgalmára és kreativitására hamar felfigyeltek mesterei és az iparosiskola rajztanára, akik bátorították tehetségének kibontakoztatására. Szülei nem rendelkeztek azzal az anyagi háttérrel, amire szüksége lett volna a továbbtanuláshoz, ezért először otthon, majd egy zayurgóci fafaragóműhelyben készített használati tárgyakat. Prágában katonáskodott, a város szobrai és épületei nagy hatást gyakoroltak rá. Porcelánfestéssel is próbálkozott, a herendi porcelángyár magas fizetés ígéretével próbálta csábítani. Fadrusz 1883-ban a Hummel szoboralap kiállításán egy gipszszoborral szerepelt, ahol a bécsi akadémia szobrásztanára, Tilgner Viktor felismerte tehetségét, melynek híre eljutott a pozsonyi Takarékpénztár vezetőségéhez, akik ösztöndíjat ajánlottak neki, Tilgner lett a mestere.

Fadrusz később Edmund von Hellmertnél folytatta tanulmányait, 1890-ben a Szabin nők elrablása című művére pályadíjat kapott. 1891-ben elkészült vizsgamunkája nem csak pályatársai, hanem mestere is ámulatba ejtette, később ez, a kereszten függő korpusz, és annak anatómiai részletessége tette egycsapásra híressé, amikor azt bemutatták az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon, a műcsarnokban. Első nagy megbízatását Pozsonytól kapta, 1897-ben avatták fel itt Mária Terézia szobrát. A szobor még nagyobb hírnevet és jelentős vagyont hozott Fadrusznak, aki ezt követően Budapestre költözött. Újabb nagy megbízatás várta, Kolozsvár egy Mátyás-emlékmű felállítását tervezte, a pályázaton első helyet szerzett.

A mű gipszmodelljét az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjjal jutalmazták. 1902-ben avatták fel a szobrot Kolozsvárott, amiért József főherceg Vaskorona-renddel, a város díszpolgári címmel és egyetemi doktori címmel jutalmazta. A Mátyás király emlékmű Fadrusz leghíresebb alkotása és munkásságának csúcspontja volt.

09.03. Kedd

A Miskolci Nemzeti Színház két évfordulót is ünnepel:  177 évvel ezelőtt, 1847. szeptember harmadikán tartották a színházépület ünnepélyes alapkőletételét, majd 10 évvel később – a pénzhiány és a forradalom is lassította az építkezést – ugyanezen a napon megnyitott a színház. A megnyitón Vörösmarty Marót bán című darabját játszották, a nézőtéren Jókai és felesége, Laborfalvi Róza, valamint több pesti színész is helyet foglalt. Ferenc József, bár a városban tartózkodott, a megnyitón való részvételét kegyeleti okokra hivatkozva lemondta: az őt a megyehatáron váró Szirmay István gróf a hódolat közben gutaütést kapott az izgatottságtól, majd a korházban még aznap elhunyt. Így a királyt az alapkőletételnél is jelenlévő István főherceg képviselte.

A színház első igazgatója a híres színészdinasztia-alapító, Latabár Endre volt. A klasszicista és romantikus stílusú épületben kapott helyet a Nemzeti Kaszinó is. Sokáig problémát jelentett a színpad elégséges megvilágítása, amit végül légszesszel működő lámpákkal oldottak meg, viszont az új tűzrendészeti előírások miatt 1882-től tűzoltót kellett alkalmazniuk, 1883-ban pedig felépítették a színház tetején ma is álló tűztornyot. A millenniumi ünnepségekre a belső tereket felújították, és ekkor felmerült az is, hogy az utcára kilógó bejárati részt – amit a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felvételén is láthatunk – lebontják, ami végül szerencsére nem történt meg.

09.04. Szerda

1883. szeptember negyedikén született a legfranciásabb magyar festőként is aposztrofált, Kossuth-díjas, Érdemes- és Kiváló művészünk, Czóbel Béla. Gazdag témaválasztása, 20. századi szemlélete, modern és változó stílusa már életében sikert és elismerést hozott mind Európában, mind a tengerentúlon. Nagybányai és müncheni tanulmányait követően beiratkozott a Julian Akadémiára; alkotásai 1905-ben az Őszi Szalonon, 1906-tól a Fauves-okkal szerepeltek, 1908-ban pedig önálló kiállítása volt Berthe Weill Galériájában. Párizsi életét az első világháború szakította meg, ezután Hollandiában, Berlinben is élt és alkotott, majd 1925-ben visszatért Párizsba, két évvel később pedig sikeres kiállítása volt New York-ban.

A harmincas években egyre több időt töltött itthon, 1940-ben pedig végleg Magyarországon maradt, Szentendrén telepedett le, ahol még életében megnyitották a nevét viselő múzeumot. A rendkívül gazdag életművének jelentős darabjai magyar és külföldi magángyűjteményekben is megtalálhatók.

Alábbi portréján Kratochwill Mimi látható, aki művészettörténészként Czóbel életét és életművét több kiadványban is feldolgozta.

09.05. Csütörtök

105 évvel ezelőtt, 1919. szeptember ötödikén hunyt el Schulek Frigyes építész, a magyar eklektikus építészet egyik kiemelkedő alakja. Iskoláit Orsován, Lőcsén, Debrecen és pesten végezte, a nyári szünidőben építkezéseken dolgozott kőművessegédként. Középiskola utána a József Műegyetemen, majd Friedrich von Schmidtnél tanult. Tanulmányúton volt Párizsban és Olaszországban is, majd 1870-től Steindl Imre műtermében dolgozott. Felkérték ugyan az ulmi székesegyház restaurálásának vezetésére, azonban ő a Mintarajziskola tanári posztját választotta. 1872-ben megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága, aminek ő lett az első építésze, így ő irányíthatta a budavári Nagyboldogasszony-templom, vagyis közismertebb nevén, a Mátyás-templom restaurálását. A munka egészen a millennium évéig elhúzódott, de volt is munka bőven, hiszen a templom szinte minden kövét kicserélték, újrafaragták, a barokk toldásokat eltávolították, a templom környéki épületrészeket elbontották.

Schulek újrarendeztette a Szentháromság teret is, és megtervezte az egyik fő művét, a budai városkép egyik mai napig emblematikus épületét, a Halászbástyát. A várhegy városképileg egy elhagyatott szakasza volt ez, a korábban főleg hadi célokat szolgáló területen a pusztulófélben lévő bástyafalakat tervezte át sétánnyá és kilátóvá, miközben a városszépítő elem támaszfalként is funkcionál.

09.06. Péntek

165 éve, 1859. szeptember hatodikán avatták fel ünnepélyes keretek között a Dohány utcai Zsinagógát. Rekordidő alatt épült fel Európa legnagyobb zsinagógája, csupán 5 év kellett hozzá. Az 1840-es években kiírt tervpályázatot Ludwig Förster bécsi építész nyerte meg mór stílusú tervével, ő pedig Wechselmann Ignác műépítészt bízta meg az építésvezetői feladattal, aki – Förster távollétében – a pesti Vigadó hivatalos tervezőjét, Feszl Frigyest bízta meg a belső szentély megtervezésével.

A Budapesti Történeti Múzeum által digitalizált „Dal-emlény” az imaház felszentelésére készült; Vereby Soma verse mellett az épületről készült alábbi metszet is megtekinthető a dokumentumban.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.