Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2024. szeptember 9. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók szeptember 9-13.

09.09. Hétfő

1831. szeptember kilencedikén  született a 19. századi magyar nemzeti szobrászat egyik kiemelkedő alakja, Izsó Miklós. A 1840-47 között a sárospataki kollégium tanulója volt, majd részt vett a szabadságharcban, ahol nemcsak, hogy megsebesült, de a világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült. 1851-től Rimaszombaton élt, a szobrász Ferenczy István tanítványa volt. 1859-től a müncheni Akadémia növendéke lett, itt kezdett hozzá a népi figurák ábrázolásához, Búsúló juhász című szobra nagy sikert hozott neki. Köztéri szobra közül – az alább is látható – debreceni Csokonai-szobor a legismertebb. További két köztéri szoborba kezdett bele, de befejezni már nem tudta őket.

1870-től a Budai Főreáltanodában, egy évvel később a Mintarajziskolában kezdett el tanítani, miközben terrakottaszobrokat és mellszobrokat készített.  43 évesen tuberkulózisban hunyt el. Szülőfaluja, Disznóshorvátot 1950-ben Izsófalvára nevezték át tiszteletére.

09.10. Kedd

1953-ban szeptember tizedikén hunyt el Berényi Róbert kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas grafikus és festőművész, a magyar avantgárd egyik jeles képviselője. 1905-től Párizsban, a Julian Akadémián tanult, majd hazatérte után, 1909-től tagja lett a Nyolcak csoportnak. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium festő szakosztályának vezetője volt, ebből az időből származik egyik legismertebb plakátja, a „Fegyverbe!” című. A Tanácsköztársaság után ő is emigrált, Berlinben élt 1926-ig.

A harmincas évektől stílusára Ferenczy Károly, Bernáth Aurél és a nagybányai tradíciók voltak hatással. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Legtöbb művét hazai múzeumokban találhatjuk, de életművének egy része a múlt század során eltűnt, így jelenleg is kutatás alatt van. Egyik kiemelkedő alkotását a Nyolcak kutatója, Barki Gergely fedezte fel a Stuart Little, kisegér című film díszleteként.

09.11. Szerda

105 évvel ezelőtt, 1919. szeptember tizenegyedikén – miután megszökött a szabadkai elmegyógyintézetből – Budapest felé tartva a szerb demarkációs vonalnál Csáth Gézát a határőrök feltartóztatták és dulakodás közben a nála lévő Pantoponból halálos dózist vett be. 32 éves volt ekkor.

Csáth – eredeti nevén Brenner József – 10 éves korától vezetett naplót, melyekből egy traumatizált, törékeny ember képe jelenik meg rendkívül pontos önelemzés mellett. Ezek az írások, feljegyzések, levelek unokatestvéréhez, Kosztolányi Dezsőhöz kerültek, aki bele is kezdett rokona pusztulástörténetébe. Csáth saját bevallása szerint nagyban okolta a háborút állapotáért, de drogproblémái már jóval azelőtt elkezdődtek; morfiumot 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt először – ezt félrediagnosztizált tüdőbajára kapta –, majd tudatosan szokott rá, érdekelte annak tudatmódosító hatása, azonban a morfiumhasználat hamar szenvedéllyé, függőséggé alakult.Pszichoanalitikai kutatásai, írói, zeneszerzői kvalitásai elvitathatatlanok, de műveiben a halál és haldoklás motívuma mindig vissza-visszatért. Ami talán előrevetítette személyes tragédiájának bekövetkeztét is. Életének utolsó évében többször is elmeklinikára került paranoiás kényszergondolatai miatt. 1919 tavaszán a bajai kórház elmeosztályáról haza, Regőcére szökött, ahol lelőtte feleségét, Jónás Olgát, majd magával is végezni akart, sikertelenül. Így került Szabadkára. Arcképét Dévavári Zoltán író, irodalomtörténész ex librise őrzi.

09.12. Csütörtök

1933. szeptember tizenkettedikén született Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikus és festőművész Sajószentpéteren. Már az iskolában felfigyeltek rajzkészségére, a polgári elvégzése után az üveggyárban kezdett dolgozni, de itt is igyekezett szerezni rajzeszközöket, sokat festett. Testvérei kirakták alkotásait a házuk árkádos falára, ezt vette észre Lukovszky László festőművész, aki mestere lett.

1952-ben bejutott a Képzőművészeti Főiskolára, melynek elvégzése után az alakuló miskolci grafikai műhelybe ment, Feledy Gyula invitálására. Részt vett az első Miskolci Képzőművészeti Kiállításon, majd az első Országos Grafikai Biennálén is. Többször járt külföldi tanulmányutakon, hogy nemzetközi kitekintést és tapasztalatot szerezzen. Grafikusként természetesen megrendelésre is dolgozott, ám művészetéről egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy „Én nem lerajzolni akartam valamit, én megrajzolni igyekeztem. Hordozzon üzenetet a mű.”

Alkotásait számos közgyűjtemény őrzi, “Táj” című linóleummetszetét a Balatoni Múzeum digitalizálta.

09.13. Péntek

1995. szeptember tizenharmadikán hunyt el a Kossuth-díjas költő és műfordító, Csorba Győző. Fontos alakja, alakítója volt a pécsi irodalmi életnek: helyi irodalmi folyóiratok szerkesztésében, fiatal írók, költők segítésében vállalt szerepet. Az ő nevéhez köthető az is, hogy Pécs városának 1943. október 1-én ismét lett jelentősebb közművelődési könyvtára, aminek egyik legjobb barátja és pályatársa, Weöres Sándor volt az első vezetője, akit ezen a poszton Csorba követett – így nem véletlen az sem, hogy a később megyei könyvtárrá alakult intézmény 1996-ban felvette a költő nevét, és régi dolgozószobájában emlékszobát rendeztek be tiszteletére.

Költői pályafutása során 16 verseskötete és 8 válogatott kötete jelent meg, 1978-ban Összegyűjtött versek című, 2000-ben pedig Hátrahagyott versek című kötete jelent meg, amit az alábbi felvételen, a mellette ülő Bertók László szerkesztett. Munkásságának jelentős részét teszi ki fordítói tevékenysége is; latin, német, olasz, francia és orosz mellett ismertek görög, lengyel, norvég és finn versfordításai is.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.