Cini 100

Pálffy Lajos - 2021. június 1. 10:47

Szokták mondani, hogy nem esik messze az alma a fájától, és hát Karinthy Ferenc esetében nagyon is igaz ez. Neki ráadásul egy meglehetősen „nagy fa” jutott, hiszen apának ott volt neki a „nyugatos” Karinthy Frigyes, a budapesti társasági élet és éjszaka ismert alakja, az Így írtok ti és a Tanár úr kérem írója.

Mondhatnánk azt is, hogy a bizonyos látószögből zseniális apának ugyanígy zseniális fia született, hiszen tényleg nem esett messze az alma a fájától, a száz esztendeje született Karinthy Ferencből is termékeny, jegyzett író lett. Aki apjához hasonlóan nagy volt az elbeszélésben, novellában, a karikatúrában, és még sok minden másban, például az élni tudásban. Talán ez utóbbi miatt sem atyjánál, sem pedig nála nem született meg az a legalább egy „nagyregény”, amire mondjuk az inkább költő Kosztolányi azért fordított időt. A két (három, ha Mártont is nézzük) Karinthy viszont élni tudott, de azt nagyon. Apjával ellentétben, aki a matematika és a bölcsészkar mellett belevágott a sebészetbe is, Ferenc diplomát, sőt nyelvészeti doktorátust is szerzett, s 17 évesen, apja halála után családfő is lett, igaz, e lehetetlen küldetés abszolválásához (családi élményeit a Szellemidézés című művében írja meg 1946-ban) azért ott volt egy kis boltocska, melynek bevétele átsegítette a családot a nehéz napokon. Mert mindig is nagy lábon éltek, talán nagyobbon is, mint azt tehették volna.

„Cini”, ahogy mi megismerhettük, a Nyugat nagyjaival (a már említett Kosztolányi mellett Móricz, Devecseri Gábor és még sokan mások) egy légtérben nőtt fel, és hát 1943-ban meg is jelent első, jól fogadott regénye, a Don Juan éjszakája. Igaz, apja már 16 évesen elismert sci-fi író volt, de azért ez sem egy késői jelentkezés. Nem az, már ha azt is nézzük, hogy a diplomázás után ösztöndíjas volt több európai országban, ráadásul pedig az FTC vízilabda csapatának hátvédjeként is számon tartották. Hogy vízben mekkora ász volt, azt nem lehet már tudni, de a szíve az bizton zöld és fehér volt, tíz esztendeig a Fradi vizes szakosztályát is vezette. A pólósok pedig köztudottan nem vetik meg a testi élvezeteket, és hát ebben Cini sem különbözött nagyon tőlük. Sőt, az alkohollal való gyakori találkozásai élete végére, alkonyára egészen besűrűsödtek.

Hogy aztán mennyire volt elkötelezett az ötvenes években, azt azért jelzi, hogy 1951 és 1953 között a Szabad Népet erősítette, igaz, a Magyar Nemzetbe is írt. Aztán ő is papírra vetette azokat a termelési regényeket (Kőművesek, Útközben, Írások az épülő országról). Főműve, a Budapesti tavasz (1955) sem azért hozta meg neki még ezen esztendőben a Kossuth-díjat, mert az apja által is vallott polgári éthoszt magasztalta volna egekig benne. A Máriássy Félix által megfilmesített regény inkább a túlélésről és a szerelemről szólt. Mégpedig saját élményeken alapulva, hiszen Cini 1944-45-ben a behívó elől Budapesten bujkált, miközben, ahogy a filmben is, a nyilasok üldözték az így döntőket. A következő nagy cezúra, 1956 majd az 1982-ben megjelenő Budapesti ősz című regényében jelenik meg. A hatvanas években viszont utazhat, a nemzetközi írószövetség égisze alatt hónapokat tölt, előad és alkot Nyugaton. De ír sok színdarabot és fordít is (Machiavelli, Moliére), s budapesti és vidéki színházak dramaturgja. Hogy aztán Itália kék egének szerelmeseként Leányfaluban kössön ki végleg. 70 évesen halt meg, aki tényleg akarja tudni, milyen ember volt, és a kort is megismerné, 1967 és 1991 között vezetett naplójából mindezekről sokat megtudhat.

Borító: Igazán otthon volt a fehér asztalnál – jobbra, Boross Péter és Krúdy Zsuzsanna társaságában (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)