Századfordulós krimik

A bűnügyi történetek vonzzák az emberek figyelmét; a rejtély, a borzongás, a botrány mindig képes nagy érdeklődést kiváltani. Nem volt ez máshogy a 20. század elején sem, mint mutatja a Mágnás Elza-gyilkosság iránti nagy érdeklődés – hogy egy, a közelmúltban ismét felkapott ügyet említsünk a magyar kriminalisztika történetéből.

A tiszaeszlári ügy

1882 áprilisában, a szabolcsi faluban eltűnt egy 14 éves fiatal szolgáló, Solymosi Eszter; gazdasszonya, Huri Andrásné hiába várta haza a boltba küldetett lányt. Pár hónappal később Tiszadadánál egy nő holttestét találták a folyóban – külsérelmi nyomok nélkül, ám Solymosi Eszter ruháiban.
Az 1882. június 20-án készült boncolási jegyzőkönyvet tartalmazó orvosi szakvélemény szerint ellentmondásos következtetésre jutottak a beavatkozást végző szakértő orvosok és a törvényszéki orvos. A holttest korának megállapításakor felmerült, hogy a vízben talált lány idősebb, a húszas éveiben járt. Emellett a halál is jóval később következett be, és a vízbe is pár napja dobatott. Az orvosi vélemény – a falu lakói és a család közreműködésében zajlott halottszemlét követően – megállapította, hogy nem Solymosi Eszter holtteste került meg, így az ismeretlen nőt el is temették.