Művészettörténeti gyorstalpaló az Operaház színpadán

Művészettörténeti gyorstalpaló az Operaház színpadán

- 2020. augusztus 12. 3:09

Lelkes tömeg gyülekezett 1940. február 1-jén, este hét óra körül az Operaház bejáratánál. Az előkelő társaság a téli idény egyik legizgalmasabb eseményének tartott díszestélyre készült. „A magyar művészetért” címen meghirdetett est a Műcsarnokban megrendezésre kerülő kiállítás beharangozója volt, melynek védnökségét a kormányzó felesége, Horthy Miklósné vállalta azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a magyar képzőművészek alkotásaira, és bevétellel támogassa az alkotókat.

A különleges estélyen a művészettörténet egy-egy korszakának jelentős művei élőképként elevenedtek meg az Operaház színpadán. A szervezők, köztük gróf Batthyány Gyula, Szőnyi István és Bernáth Aurél a társasági körök ismert személyiségeit kérték fel, hogy életre keltsék Nofretete híres mellszobrát, Pompei egyik freskóját, Theodóra bizánci császárnőt ábrázoló mozaikot, az olasz reneszánsz festők alkotásait, a francia barokk képeit stb. A képzőművészeti kalandozást a kor két neves színésze, Bajor Gizi és Uray Tivadar kommentálta. A kékvérű hölgyek örömmel vettek részt a műsorban, és öltötték magukra a korhű jelmezeket, melyeket az Operaház jelmeztárának vezetője, Márk Edit nagy gonddal válogatott ki.

A legnagyobb sikert azok a hölgyek aratták, akiket a közönség jól ismert társasági köreikből vagy a magazinok oldalairól. Idetartozott Odescalchi Károlyné Andrássy Klára, aki maga is rendszeresen szervezett jótékonysági eseményeket, illetve támogatta az angolszászbarát politikát. A társaságban Rózsaszín grófnőként emlegették, ellentétben testvérével, a Vörös grófnővel, az eltérő politikai álláspontjaik miatt. Klára egy évre, az operaházi fellépés után – az angol hírszerzés tanácsára – elhagyta Magyarországot. Jugoszlávián keresztül akart Egyiptomba menekülni, de útközben egy bombatámadásban meghalt.

Pallas Athéne híres aranyszobrát az ismert afrikai vadász, Széchenyi Zsigmond testvére, Irma elevenítette meg. A magas, sportos alakú grófnő közismert lovas volt, aki rendszeresen indult díjugrató versenyen, később pedig, Aba-Novák Vilmos tanítványaként, a képzőművészetben próbált szerencsét. Irma sógornője, Stella Crowther – egy gazdag angol pamutgyáros lánya – is fellépett az előadáson, fiúruhát öltve, Jean-Antoine Watteau A közömbös című festményét jelenítette meg. Stellának is ez volt az utolsó nagyobb társasági megjelenése. A háború alatt visszaköltözött szüleihez Yorkshire-be, majd a háború befejeztével elvált férjétől.

Andrássy Ilona, Tiziano egyik klasszikus alkotását, a Lány gyümölcsöskosárral című képét keltette életre. Ilona grófnő jó barátságban volt a Cziráky-lányokkal, Alice-zal és Tonchette-tel. Utóbbit a korszak egyik legszebb contessájának tartották. A magazinokban keleti szépségként, japán arcú grófnőként emlegetett Tonchette is fellépett az Operaház színpadán, az Édenkert című freskó egyik szereplőjeként. A három lány, Ilona, Alice és Tonchette aktívan részt vett az arisztokrácia társadalmi-kulturális életében. A Színházi Élet Divat rovatában többször szerepeltek modellként is, mint divatot diktáló fiatal hölgyek. A lányok a nyarakat is együtt töltötték, sokszor a lovasberényi Cziráky-kastélyból indultak útnak a Balatonra. Egy alkalommal súlyos autóbalesetet szenvedtek, melynek során Ilona orrcsontja szétroncsolódott, Alice pedig fejsérülést szenvedett, egyedül Tonchette úszta meg kisebb zúzódásokkal. A contessák a háború alatt a Magyar Vöröskeresztnél teljesítettek szolgálatot és önkéntes ápolónőként dolgoztak a Sziklakórházban.

Andrássy Ilona és az ápolónők (Sziklakórház archívum)
Andrássy Ilona és az ápolónők (Sziklakórház archívum)

Nomen est omen, mondhatták a nézők Prónay Györgyné esetében. A divatlapok által pesti Leading Ladyként emlegetett bárónő Jacques-Louis David romantikus festményét, a Madame Récamier-t mutatta be. Az élőképet rendező Szőnyi István festő úgy vélte, Julie Récamier, a 19. század irodalmi és politikai köreinek vezető egyénisége jól illik Prónay bárónő személyiségéhez.

Lovasberény – Cziráky kastély (Kuny Domokos Múzeum - Tata, CC BY)
Lovasberény – Cziráky kastély (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Az estély fénypontja a hajnalig tartó táncmulatság volt, ahol a habfehér tüllbe, ibolyalila selyembe vagy éppen éjkék csipkébe burkolva mutatták be a hölgyvendégek a legújabb pesti divatot, felülírva minden festői képzeletet.

Kiemelt kép: Operaház, képeslap (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)