Gordonkahangok a műteremben

Pálffy Lajos - 2018. május 8. 11:03

Száz éve halt meg Hollósy Simon a nagybányai művésztelep alapítója. Amúgy egy magának való ember, aki életét a festészet mellett mégis a tanítványainak szentelte. Ők pedig követték a mestert Münchenből Nagybányára, aztán máshova is.

Az 1857-ben Máramarosszigeten született Hollósy Simon apját még Korbuly Simonnak hívták. Örmény kereskedő volt, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hatására vette fel a Hollósy nevet. Ez a lángoló hazaszeretet aztán tovább élt öt gyermekében, köztük az először kereskedelmi iskolába küldött Simonban is, aki festészetében a lágy hangulatok, lélekrezdülések, gordonkahangok (Hollósy kitűnően csellózott!) mellett népi zsánerképeket festett és a magyar történelem sorsfordító eseményeit is megpróbálta megörökíteni. Máramarosból a fővárosi Mintarajziskolába vezetett az eminens diák útja, ahol Székely Bertalan volt a mestere. Az akadémikus festészetet aztán testvérével együtt Münchenben tanulta tovább, ahol 1885-ben el is készült a Tengerihántás, a pajzán parasztlánytól csókot lopó legénnyel, és előtte egy évvel A jó bor. A Tengerihántás festmény híressé tette, olyannyira, hogy egy év múlva már tanítványokat fogadhatott müncheni magániskolájában. Ahol 1894-ben egy félévet Csontváry is eltöltött, de tanult tőle Rudnay Gyula és a későbbi nagybányai alapításban segédkező, amúgy onnan is származó Réti István és Thorma János is.

Ők hárman, Ferenczy Károllyal és Iványi-Grünwald Bélával kiegészülve alapították meg 1896-ban a nagybányai művésztelepet, ahol francia hatásra a természetbe kivonulva festettek. Az akadémikus Hollósi Courbet műveit is ismerve eljutott a naturalizmusig, majd végül a plein air munkák is megjelentek életművében. Ami, valljuk be, meglehetősen kevés művet tartalmaz. Ugyan több tárlaton is megjelent egy-egy művével, de nagyobb kiállítása életében csak egyszer volt, 1910-ben. Ő végső soron leginkább a tanításra koncentrált, és többször is nekirugaszkodott a nagy, történelmi tablóknak, így a Rákóczi-indulónak is, amit végül sohasem fejezett be.

Aztán a véleményét megmondó, tüskés ember is volt, ezért már öt év után otthagyta Rétiéknek Nagybányát, 1902-ben Fonyódra, majd a következő évben Vajdahunyadra vitte Münchenből a tanítványait, hogy aztán Técsőn, ebben jórészt magyarok lakta városkában kössenek ki. Ahová 1915-ben, a Nagy Háború alatt Hollósy végleg oda is költözött, de az összeomlást, és a csehszlovák uralmat már nem érte meg. A Nyugatban a már beteg Ady írta meg a nekrológját, Réti, aki átvette a helyét Nagybányán, így emlékezett rá: „Személyes varázsa több bámulót szerzett neki, mint művészete. Képeit rajongói is kevesen, vagy egyáltalában nem ismerték, pedig oeuvre-jét kissé mélyebben vizsgálva, lelkének sok jellemző, finom vonását meglelhetjük benne…”

Borító: A jó bor képeslapon (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)