ÉVFORDULÓ SOROZAT

Katonazenészből világsztár

Katonazenészből világsztár

- 2018. október 24. 11:42

Hetven évvel ezelőtt végzett a gyilkos kór azzal a zeneszerzővel, akit az osztrákok és a magyarok is egyaránt a maguknak szeretnének. Lehár Ferencről tudni kell, hogy jórészt Ausztriában élte le életét, de Komáromban született 1870-ben, és 10-12 éves koráig csak magyarul beszélt.

Arról, hogy a családban milyen nyelven folyt a beszéd, már megoszlanak a vélemények, hiszen a katonakarmester apa németül, míg az iparoscsaládból induló anya csak magyarul tudott. Lehár Ferenc amúgy németet a csehországi Stembergben élő nagybácsik segítségével sajátította el, de aztán rövidesen csehül is meg kellett tanulnia, hiszen 1882-ben felvették a prágai konzervatóriumba. Itt írja első szonátáját is, amiről állítólag maga Brahms is elismerőleg nyilatkozott. Lehárnak viszont a hegedűre kellett koncentrálnia, diplomája is erről a hangszerről szólt, és első hegedűsként is helyezkedett el Wuppertalban. Hogy aztán apja mellé álljon 1888-ban Bécsben, de nem volt zökkenőmentes az együtt muzsikálás a katonazenekarban. Így inkább Losoncon önállósult, mint a 25. gyalogezred karmestere. Itt már indulókat és dalokat is szerez, de aztán a kaszinóban nem hajlandó egy őrnagynak elhúzni a nótáját, így Pólába, a haditengerészeti bázisra kerül. Itt, a haditengerészetnél születik első (és egyetlen) operája, a Kakuska, amit nagy nehezen Lipcsében mutat be 1896-ban, különösebb siker nélkül.

Fényképe a két világháború közötti időből (Magyar Nemzeti Filmarchívum CC BY-NC-ND)

A korszak amúgy inkább az operettről és Bécsről szól, tehát itt lesz katonakarmester a 26. gyalogezredben (közben 1876-ban született öccse, Lehár Antal katonatiszti iskolákat végez). Az első sikerek is ekkor jönnek Metternich Paulina révén, aki divatossá teszi Lehárt a neki írt Paulina-keringőért és az Arany és ezüst keringőért cserébe. Meghívják a Theater an der Wienbe is karmesternek, de elkapja az „operettláz”, csak librettóírót, megfelelő szövegkönyvet nem talál, hogy komponálhasson. Ez végül 1902-ben a Bécsi asszonyok, majd még inkább az 1905-ös A víg özvegy kapcsán sikerül neki, olyannyira, hogy az utóbbi darab két év alatt 3500 előadást él meg szerte Európában. A következő hasonló sikertörténet három kevésbé ismert munka után 1909-ben a Luxemburg grófja, aztán még jön vagy 20 operett, hogy eljussunk a harmadik nagy sikerig, 1929-ben bemutatott, Berlinben komponált A mosoly országáig. A sikerek pedig meghozzák a gyarapodást is, 1910-ben Bad Ischlben vásárol villát, majd Bécsben is. A Nagy Háborút megússza néhány induló írásával, de 1918 telén majdnem megfagy Bécsben. Hogy aztán minden helyre álljon, járhassa ismét Európát, a világot darabjaival.

A második nagy siker (Csorba Győző Könyvtár CC BY-NC)

A Harmadik Birodalom vezetése legitimista és szókimondó öccsével együtt nem nagyon szereti. Nem nagyon mennek Németországban a darabjai, zsidó származású felesége miatt pedig a Gestapo zaklatja. Így aztán elegük lesz Ausztriából, 1946-ban Zürichbe költöznek. A magyar vezetés viszont 1943-ban Corvin koszorúval jutalmazza A garabonciás című operettjéért, és addigi munkásságáért. És elérkezik az a 70 évvel ezelőtti nap is, az utolsó Lehár életében. Operettjei viszont azóta is ott vannak a világ legnagyobb színpadain.

Borító: Wikipédia